A trombita a rézfúvós hangszerek családjának legkisebb, ezért legmagasabb és
legfényesebb hangú tagja. A hangképzéshez szükséges rezgést az ajkak között átáramló
levegő hozza létre, mely a fúvókán keresztül a hangszerbe jutva válik zenei hanggá.
Ha szeretnél trombitán játszani…
… 9-10 éves korban, fogváltás után érdemes elkezdened. Iskolánkban jó minőségű
hangszerek kölcsönzésére is lehetőség van.
Ha trombitálni tanulsz
Miután megszerezted a hangszer megszólaltatásához szükséges alapismereteket, szóló- és
zongorakíséretes műveket egyaránt el tudsz majd játszani, szerepelhetsz
növendékhangversenyeken, később pedig részt vehetsz kamaraművek megszólaltatásában,
vagy a Fúvós-, illetve az Ifjúsági Szimfonikus Zenekar munkájában.
Egy kis hangszertörténet
Már az ősember észrevette, hogy az állatok szarvát vagy a nagyméretű kagylókat jeladásra
használhatja, ezek az ősi hangszerek lehettek valamikor a trombita elődei. Az ó- és
középkorban már fából faragták, bambuszból vagy fémből hajlították a trombitát. Érces
hangja és szűk hangkészlete miatt ekkor is elsősorban harci-, vadász- vagy ünnepélyes
alkalmakon használt jelzőhangszer volt, ám olyan gyorsan fejlődött, hogy egyre árnyaltabb
hangjának és gazdagodó hangkészletének köszönhetően minden zenei stílusban (azaz: a
templomi, színházi, katonai vagy a szórakoztató zenében) szívesen alkalmazták. A 19.
század eleje óta már a teljes kromatikus skála játszható rajta, így irodalma egyre gazdagabb.
Napjainkban is kedvelt szólóhangszer, kisebb-nagyobb kamaraegyüttesek, szimfonikus- és
fúvószenekarok tagja, de előfordul a legtöbb jazz- és könnyűzenei együttesben is.
