„Egyes emberek is létre tudnak hozni értékeket, de csak egy közösség tudja azokat életben tartani.”
(Csíkszentmihályi Mihály)
Tisztelt Látogató!
Kedves Növendékünk, kedves Szülők!
Magyar Margit
igazgató
1903. szeptember 1-én egy igazi kaput nyitott ki Fodor Ernő (iskolánk alapító igazgatója) az Andrássy út 40-ben - a „Fodor Ernő Zeneiskolája Akadémiai Előkészítő Tanfolyam” néven alapított intézménnyel - zenét szerető, tanulni vágyó fiatalok számára. Olyan iskolát teremtett Budapest – Terézváros szívében, mely a magyar alapfokú zenepedagógia egyik „értéktára” lett.
„…Nekem a bátorsága imponál legjobban. Ami értékest a modern zenepedagógia kitermelt, ami fölött mások vitáznak, gondolkodnak, töprődnek vagy aggályoskodnak, azt a Fodor Zeneiskola bátran és eredményesen magvalósítja.” – írta Harmat Artur a székesfővárosi zenetanfolyamok szakfelügyelője az egykori évkönyvbe (1928).
Szerencsések, akik elődeiktől olyan kincset vehettek át, mint mi. Elkötelezettek vagyunk abban, hogy az örökséget megőrizzük. Küldetésünknek elsődlegesen azt tekintjük, hogy a kor igényeihez igazított eszközökkel fejlesszük a zene tanulásának folyamatát. Hozzásegítsük növendékeinket, hogy a zene semmi mással nem pótolható élményével minél előbb találkozhassanak.
Megértő figyelem és tehetségképző körülmények megteremtése. E két láthatatlan vezérfonalat függesztettük fel iskolánk virtuális homlokzatára. A hétköznapok óráit, az erre irányuló törekvésünk járja át. A zene tanulása figyelmet, fegyelmet, belső elmélyülést igényel. De azt is tudjuk, hogyha egy kisgyerek mindezeket szüleitől, tanáraitól is megkapja, képességeinek fejlődése töretlen és szárnyaló lesz.
E közel százhúsz év pedagógiai munkáját 2000-ben Magyar Művészetoktatásért díjjal, 2009-ben Miniszteri dicsérettel, 2018-ban a Magyar Művészetpedagógia Értéktára elismerő oklevéllel tüntették ki.
Ezért is hisszük, hogy a „zenei játékok” élménye, kreatív együttléteket teremt a tanulók, tanárok, szülők, zenebarátok, az iskolák közösségei számára. Megújuló tanítási - tanulási környezetet álmodunk, hogy a „hétköznapi kultúra” otthonában - iskolánkban - tanulja meg a jövő nemzedéke: „Zene nélkül lehet élni, de nem érdemes.” (Kodály)
Védjük közösen ezt az értéket, mely 1903 óta üzeni: „Muzsikálni annyi, mint jobban és mélyebben embernek lenni, mint az élet korlátaiban lehetséges.” (Tóth Aladár)