Iskolánk az ország egyik legrégebbi alapfokú művészetoktatási intézménye. Ma már valóságos történelme van, mely 1903-ra nyúlik vissza.
1. 1903-1945: A Fodor Zeneiskola
FODOR ERNő (Csabdi, 1878. április 25. – Budapest, 1944. október 15.) már zeneakadémista korában eltervezte, hogy zongoraművészi diplomájának megszerzése után zeneiskolát hoz létre. Célja az volt, hogy olyan iskolát alapítson, ahol alap- és középfokú oktatás folyik, ami előkészíti a felsőfokú zenei tanulmányokat. Akkoriban ugyanis különösebb előképzettség nélkül be lehetett iratkozni a Zeneakadémiára, és ez jelentősen megnehezítette illetve lelassította az ott tanító nemzetközi hírű professzorok munkáját.
Fodor Ernő nagy körültekintéssel készült az első tanévre: 1902-től egyéves európai hangversenykörútra indult Perotti Gyula tenoristával és Földessy Arnold gordonkaművésszel. Útközben tanulmányozta Bécs, Berlin, London, Róma zenei tanintézeteit. Mivel a hangversenykörút nem hozott anyagi sikert, 1903 nyarán zenetanári állást vállalt egy vidéki földbirtokos családnál. 400 koronát tudott így összegyűjteni, ebből kibérelt egy háromszobás lakást a Zeneakadémiához közel, az Andrássy út 40. számú házban. Zongorákat kölcsönzött, és szeptemberben 11 tanárral, 160 növendékkel elindította iskoláját, a „Fodor Ernő Zeneiskolája Akadémiai Előkészítő Tanfolyamát”. Vállalkozása olyan sikeres lett, hogy pár év alatt megsokszorozódott a jelentkezők száma, így a tantestület szigorúbb felvételi és tanulási követelményeket vezethetett be. A Fodor Zeneiskola hamarosan mintává vált a következő évtizedekben egyre szaporodó alapfokú zeneiskolák számára.
Fiatal Fodor Ernő
Az első hírdetés
Hírlap fejléc
Az első években a következő tárgyakat tanították: zongora (mindig ez volt a legnépesebb szak), hegedű, gordonka, ének, cimbalom, zeneszerzés, hangszerelés és partitúra-olvasás. Fodor Ernő sok olyan új pedagógiai eszközt vezetett be, melyek ma már természetesek, megalapozva ezekkel a világhírűvé vált magyar zeneoktatást.
1. Csak szakképzett, diplomás tanárok taníthattak az iskolában.
2. Módszeresen kidolgozott tantervet vezettek be, amelyet a Zeneakadémia határozott meg.
3. A tanulóknak „ellenőrzési füzetük” volt. Ezt a mainál is szigorúbban vezették: bele kellett írni a napi gyakorlás mennyiségét, amit a szülő aláírásával igazolt.
Évről évre többen tanultak az iskolában, ezért újabb és újabb helyiségeket kellett kibérelni. (Andrássy út 55., Andrássy út 56., Jókai tér 4.)
A Fodor Zeneiskola gyarapodása mellett újabb zeneiskolák nyíltak, ezért országszerte egyre több zenetanárra lett szükség. A Zeneakadémia ekkor még nem képzett tanárokat, csak a követelményeknek megfelelő vizsga lehetőségét nyújtotta, amire minden tanárjelöltnek egyénileg kellett felkészülnie. A felkészítő tanfolyamok legelső helyszíne „a Fodor” lett. Senn Irént, az iskola kiváló zongoratanárát hamarosan meghívták a Zeneakadémiára, a zongoratanár-képző szak vezetésére. Jól mutatja iskolánk szakmai rangját, hogy az 1918-25 között diplomát szerző zenetanárok csaknem fele nálunk tanult, hosszabb vagy rövidebb ideig.
A Fodor Zeneiskola legmagasabb osztályaiba járó növendékek számára eleinte lehetőség, később kötelezettség lett a Zeneakadémián vizsgázni. Külön tagozatot indítottak a zenei pályára készülő tanulók számára. Ez ma is így van: az „A” tagozat a kedvtelésből tanulóké, a „B” tagozaton tanulnak a zenésznek, zenepedagógusnak készülő növendékek.
Világhírű muzsikusok egész sora tanított itt: többek között Kadosa Pál, dr. Kovács Sándor, Prahács Margit, Rados Dezső, Ránki György, Reiner Frigyes, Siklós Albert, Varró Margit, Végh Sándor, Waldbauer Imre, Weiner Leó.
Kadosa Pál
Waldbauer Imre
Weiner Leó
A korabeli rangos folyóiratok rendszeresen hírt adtak a Fodor Zeneiskola munkájáról. Évről évre újdonságokkal gazdagodott az intézmény: énekkar, zenekar, a legkülönbözőbb kamaraegyüttesek, szavalókórus alakult, illetve mozgásművészetet is lehetett tanulni. Az énekesek számára tartott színpadi gyakorlat a későbbi Operastúdióban folytatódott.
Az 1920-as évek koncertműsorai és a folyóiratokban rendszeresen megjelenő kritikák tanúsága szerint a zongora tanszak mellett egyre nagyobb rangja lett a vonós tanszaknak. Ez többek között Waldbauer Imrének és Rados Dezsőnek köszönhető. Rados – aki 1920-tól tanított nálunk – számos kitűnő hegedűst és hegedűtanárt nevelt. Növendéke volt többek között Kovács Dénes világhírű hegedűművész, a Zeneakadémia későbbi rektora, és Paul Rolland (Reisman Pál) neves zenepedagógus. Az 1945 után megújuló magyar zeneoktatásban részt vállaló hegedűtanárok valósággal zarándokoltak hozzá módszertani segítségért.
Rados Dezső
Az első világháború idején kezdődött iskolánkban a kortárs magyar zene támogatásának máig tartó programja. Bárczy Gusztáv, a Rózsavölgyi Zeneműkiadó vezetője a 25. Jubileumi Évkönyvben úgy értékeli, hogy a Fodor Iskola ezzel a programmal több magyar zeneszerző gyermekdarabjainak (pl. Bartók Béla: Gyermekeknek c. sorozata) megszületéséhez is hozzájárult.
Az 1929/30-as tanévben az iskola tanulóiból diák-önképzőkör alakult, akik főként a kortárs magyar zene megismerésével és megismertetésével kívántak foglalkozni. Tagjaik közül több jeles zenetörténész is kikerült.
1 2 3 4 5 Következő oldal >
