Klasszikus zene

„… a zongora szerintem az első helyet foglalja el a hangszerek rangsorában; a
legáltalánosabban művelt, legnépszerűbb hangszer. Fontosságát és népszerűségét részben
annak a képességének köszönheti, hogy (…) egybe tudja foglalni és össze tudja sűríteni
magában az egész zeneművészetet. Hét oktávnyi hangterjedelme egy egész zenekar
kiterjedését átöleli, s egyetlen ember tíz ujja elég arra, hogy száznál több versengő hangszer
közreműködésével teremtett harmóniákat fejezzen ki…”
(Liszt Ferenc, 1839)

Ha szeretnél zongorázni…
… akár már 6 éves korodban elkezdheted. Feltételnek tekintjük, hogy legyen zongorád vagy
pianínód, mert otthon is kell majd gyakorolnod. A szintetizátor nem jó erre a célra! Ha nincs
még hangszered, akkor is elkezdheted a zongorázást, lesz fél év türelmi idő a
beszerzéséhez.
Fejlődésed eredményét nemcsak a zongoraórákon, hanem koncerteken, vizsgákon, szakmai
rendezvényeken, közös órákon is bebizonyíthatod. Tanszakunkon erős hagyomány a
kamarazenélés. Már tanulmányaid első évétől játszhatsz társaiddal vagy a tanároddal
négykezes és kétzongorás műveket, később pedig más hangszerekre és zongorára készült
kamaraművek megszólaltatásában is részt vehetsz.

Egy kis hangszertörténet
A zongora a billentyűs hangszerek családjába tartozik. Hosszú utat kellett megtennie ahhoz,
hogy mai fontos szerepét betölthesse, sokféle kísérlet és sok zsákutca kellett ahhoz, hogy
mai formája kialakulhasson. Elődei, a klavichord és a csembaló a középkori psalteriumból
alakultak ki a 15-16. században. A klavichordot kedves és szép hangja ellenére mindig is
inkább otthoni zenélésre használták, mert hangereje sohasem volt elég erős nagyobb
közönség szórakoztatásához. A csembaló, bár gazdag hangszínekkel és a klavichordénál
erősebb hanggal rendelkezett, kevésbé alkalmas árnyalt dinamika kifejezésére.
A megoldást, azaz a billentyűk leütésével mozgásba hozott kalapácsmechanikát egy itáliai
hangszerkészítő mester, Bartolomeo Cristofori találta fel 1710-ben. Mivel ezen a hangszeren
már a billentyű leütésének erejével határozta meg a megszólaló hang erősségét, ezért
nevezték el az új hangszert fortepianónak. Később a freibergi Gottfried Silbermann
tökéletesítette ezt a technikát. Az ő nevéhez fűződik az ún. bécsi mechanika (más néven
csapó-mechanika), melynek működése a kétkarú emelő elvén alapszik. Ebben az esetben a
kalapácsot magához a billentyűhöz rögzítik. A fortepiano eleinte nagyon drága hangszer volt,
ezért hosszú ideig csak a leggazdagabb királyi udvarokban (pl. II. Frigyes berlini udvarában)
és a legtehetősebb főnemesi családokban használták. Széles körben csak a 18. század
végén terjedt el. A csapó-mechanika előállítása viszonylag olcsó volt, de a finom
árnyalásokat nem tette lehetővé. Továbbfejlesztése révén jött létre a 19. században az angol
mechanika. Ez már a bécsinél bonyolultabb, ún. „lökőnyelves” megoldással működik, ami
könnyű járásúvá teszi a billentyűzetet és több dinamikai és hangszínárnyalat szólaltatható
meg rajta. Kifejlesztése Backers londoni mester nevéhez fűződik.
A technikai fejlesztések hatására a kalapácsok filc borításúak, a húrok vastagabbak lettek,
és nőtt a hangterjedelem is. A tompítót pedállal működtetik.

Ma már sokan fontos szempontnak tekintik a zeneművek korhű előadását, ezért a 18.
század előtti mesterek műveit számos előadóművész szívesebben játssza azokon a
hangszereken, amelyekre eredetileg készültek, azaz klavichordon, csembalón vagy
fortepianón.

 emblemablue

tehetsegblue

ohnobackground

Tóth Aladár Zeneiskola
Alapfokú Művészeti Iskola

Az Oktatási Hivatal Bázisintézménye
Akkreditált Kiváló Tehetségpont
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
a Debreceni Egyetem és a
Pécsi Tudományegyetem Partneriskolája

Cím: 1063 Budapest, Szív u. 19-21.

Telefon:
+36-1-4130459
+36-1-3428104
+36-1-4130818

E-mail: tazi@tothaladar.hu