Az V. Országos Jazz-zenei Versenyt Gonda János emlékének szenteljük.
2023. december 8-án, ötödik alkalommal kerül megrendezésre az alapfokú művészetoktatási intézmények számára kiírt jazz zenei verseny iskolánk rendezésében az Oktatási Hivatal megbízásából. Az országos tanulmányi versenyre zenekarok, énekes és hangszeres szólisták jelentkezését várjuk. A versengés mellett, lehetőség ez, az alapfokú jazz oktatásban résztvevők - diákok és tanárok - számára a kapcsolatteremtésre, szakmai tapasztalataik megosztására, fejlesztésére.
Bízunk benne, sok kiváló zenei műhelyt ismerhetünk meg a program alatt, találkozhatunk feltörekvő, tehetséges fiatalokkal, szólistákkal, együttesekkel és tanáraikkal.
Várjuk az érdeklődő hallgatókat, ismerjék meg a jazz- zenei műfaj fiatal, tehetséges szólistáit és együtteseit.
Az V. Országos Zeneiskolai Jazz- zenei Verseny Gonda János (1932-2021) emlékét helyezi fókuszba. Tisztelegve a zongoraművész munkássága előtt, aki a magyar felsőfokú, intézményes jazz oktatás megálmodója, életre hívója. Iskolánkban – az 1903-ban alapított Fodor-ban – már a XX. század első évtizedeitől volt jazz oktatás. Az 1936-37. tanév évkönyve részletes leírást ad az akkori jazz tanszak működéséről. A II. világháború utáni időben megszakadt ez a folyamat, de 2008 őszétől újra megnyílt az improvizálni szerető, jazzt kedvelő, tanulni vágyó diákok előtt. Ez a program egyben e 15 éves jubileumot is felöleli, nem feledkezve meg az elődökről, akik az egykori Postás Zeneiskolában tanították e műfaj rejtelmeire diákjaikat az iskola megszűnéséig(2008).
Hívjuk, várjuk a versengeni vágyó diákokat, a jazz iránt érdeklődőket!
Találkozzunk - hat év után újra személyesen - december 8-án!
Gonda János (Budapest, 1932. január 11. – 2021. március 10.) Széchenyi- és Liszt Ferenc-díjas magyar zongoraművész, zeneszerző, zenetörténész, főiskolai tanár.
1932. január 11-én született Budapesten Gonda László (1897–1977) szállítmányozó és Lichtmann Erzsébet (1905–1975), a Lichtmann cipőgyár egyik tulajdonosának gyermekeként. Szülei 1936-ban elváltak. Édesapja a háborút követően Svédországban dolgozott kereskedelmi attaséként, majd a kommunista hatalomátvétel után Ausztráliába emigrált.
1952–1958 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatója volt zenetudomány szakon, Szabolcsi Bence és Bartha Dénes tanítványaként. Közben 1956-1961 között elvégezte a zongoraművész-tanár tanszakot is, tanárai Solymos Péter és Horusitzky Zoltán voltak.
1961–1964 között a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat zenei rendezője volt. 1962-ben megalapította a Qualiton együttest, mellyel elkészítette a Modern Jazz lemezsorozat első albumát (1963). A Sámánének (1975) című önálló lemeze a Szextett zenekarral (1972) készült.
Szólózongora albuma: Vonzások és választások (1980). További lemezei: Keyboard Music (1985), Képek – Emlékek (1999).
1965-ben és 1972-ben Ausztráliában vendégszerepelt. Koncertezett, előadásokat és kurzusokat tartott majd mindenütt Európában.
Zeneszerzőként elsősorban jazzdarabokat komponált, de emellett számos filmzenét, pantomim- és balettzenéket, valamint szimfonikus jazzműveket is írt. 1965-ben megszervezte, és 1998-ig vezette a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola jazz tanszakát. A műfaj ekkor kapott első ízben helyet az állami zeneoktatásban. 1990-ben a tanszak a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanszékévé alakult át.
1972–1984 között a Nemzetközi Jazz Föderáció alelnöke volt, 1984-től az oktatási ügyeket intézte. Létrehozta, majd vezette az 1990-től 2000-ig működő tatabányai Nemzetközi Kreatív Zenepedagógiai Intézetet. 1990–1991 között a Magyar Jazz Szövetség elnöke, 1991-től örökös tiszteletbeli elnök. 1994–1998 között a Zenetanárok Társaságának elnöke volt.
Nyugdíjba vonulását követően, alkalomszerűen adott hangversenyeket szólóban vagy trióban, Berkes Balázs és Kőszegi Imre közreműködésével, komponált, tanulmányokat és szakcikkeket írt, valamint az egyetem doktori iskoláján tartott kurzusokat.
