Szép májusi hagyomány a Tóth Aladár Zeneiskolában a „családi koncert”. A zongora tanszak kezdeményezéseként 2008-ban volt az első, zongora négy- és hatkezes produkciókból álló műsorral.
Az ötlet onnan adódott, hogy sok növendék valamelyik rokona tanult zongorázni a közeli vagy távoli múltban.
Először a zenész szülők ismerték fel a közös programban rejlő lehetőségeket. A nem professzionális rokonokat eleinte még bátorítani kellett, hogy esetleg több év kihagyás után leüljenek gyakorolni. De olyan vállalkozó szellemű apuka is akadt, aki, bár sosem tanult „hivatalosan” zongorázni, a két lánya kedvéért belevágott, és azóta is minden évben lelkesen jár próbákra, megtanul egy-egy nem túl komplikált szólamot.
„Több kollégám is kedvet kapott, és mivel a zongoristákkal párhuzamosan más tanszakok is szerveztek családi koncerteket, egyértelmű volt, hogy ezeket iskolai szinten kellene meghirdetni és összefogni.” – vázolta a program fejlődését a zongora tanszak vezetője, H. Veres Zsuzsa. Így az elmúlt évtizedben a Családi koncert beágyazódott a zeneiskola állandó programjai közé, de továbbra is a zongora tanszak szervezi. A fellépők közt sokszor aktív koncertező muzsikus szülők is vannak. Az ilyen formációk szereplése azért is különleges, mert látni, hogy mennyire felszabadultan játszanak együtt: a gyerekek komolyan veszik a közös produkciót, de nem szorongnak miatta, és többnyire sikerül előcsalogatni „híres szüleikből” is a játékosságot.
„Mindannyian tudjuk, hogy muzsikálni jó, közösen még jobb, de a szeretteinkkel együtt zenélni, az valami egészen izgalmas élmény – vonja meg a rendezvény mérlegét a tanszakvezető. - Bár sok időt elvesz a felkészülés és a szervezés, pedagógiai szempontból megéri, mert a kamarazenélés örömének átélése, a zene nyelvén történő önkifejezés, kommunikáció komoly személyiségformáló erő. A családi kamarazenélésben mind az amatőr szinten játszó hozzátartozók, mind a profi muzsikusok egyformán örömüket lelik. A gyerekeknek biztonságot ad, hogy nem egyedül, hanem szeretteikkel együtt állnak a színpadon. Fejlődnek az önkifejezés, az egymásra figyelés terén, jobban tudják összpontosítani és megosztani a figyelmüket, könnyebben alkalmazkodnak, jobban megy az együttműködés. Nem egyszer egészen rendhagyó és különleges hangszer-összeállítások lépnek színpadra egy-egy családi produkcióban: az egyik koncerten például a Meseautó c film dalát „vitte színre” két kollégánk családja, két felnőtt és hat fiatal – köztük egészen kicsik és nagy kamaszok is.
Tulajdonképpen a házimuzsikálás évszázados hagyományának újjáéledése, a mába való átültetése történik, amikor egy testvérpár, szülő, nagyszülő, nagynéni, unokatestvér együtt játszik a zenét tanuló növendékkel.
Van néhány formai kellék is, amellyel még meghittebbé és emlékezetesebbé lehet tenni ezeket az eseményeket. Minden produkció előtt mondunk pár személyes mondatot, érdekes információt, kulisszatitkot az adott műsorszámmal, a családdal vagy a felkészüléssel kapcsolatosan. Ez oldja a lámpalázat, és növeli az otthonosság érzését. A végén pedig szép oklevelet is kap minden szereplő, rajta a produkció résztvevőinek nevével, amit megőrizhetnek a közös élmény emlékéül.”
