A fagott a fafúvós család legnagyobb, legmélyebb hangzású tagja. Hangja puha, barna és
fényes, akárcsak egy vadgesztenye. A hangszer maga is hasonlít erre: a fája barna és sok-
sok csillogó ezüst billentyű van rajta. Megszólaltatni két kis összeszorított nád nyelvvel,
úgynevezett dupla náddal lehet. A hangszer hangja mély és brummogós, nem véletlen, hogy
az Esti mese TV Macijának kísérője lett.
Fagottozni akkor várunk, ha…
… már szép nagyra és erősre megnőttél, a kezed is elég nagy a billentyűk lefogására. Előtte
jó, ha megismerkedsz egy kisebb fúvós hangszerrel, a furulyával. De készítenek kifejezetten
kisgyerekek testalkatához méretezett „kicsinyített” tanulóhangszereket is.
A fagott nagyon drága hangszer, ezért iskolánkban lehetőség van jó minőségű hangszerek
kölcsönzésére.
Ha fagottozni tanulsz
Miután megszerezted a hangszer megszólaltatásához szükséges alapismereteket, szóló- és
zongorakíséretes műveket egyaránt el tudsz majd játszani, szerepelhetsz
növendékhangversenyeken, később pedig részt vehetsz kamaraművek megszólaltatásában,
vagy a Fúvós-, illetve az Ifjúsági Szimfonikus Zenekar munkájában.
Egy kis hangszertörténet
Az olasz „fagotto” szó eredetileg köteget jelent, azt a hangszert ugyanis, melyből a fagott
kifejlődött, több hosszú pálca összenyalábolásával hozták létre a 16. század elején. 1570
után már a fagott is egyetlen nagy fatömbből (többnyire jávorfából) készült, melynek belsejét
kifúrták, és elől-hátul lyukakkal látták el a hangmagasságok kialakítására. Szinte a
kezdetektől olyan fúvókán keresztül fújták bele a levegőt, melybe két vékony, igen finomra
metszett nádlapocskát rögzítettek, ezért a fagott az ún. kettős nádnyelves hangszerek közé
tartozik. Több mint négyszáz éves története során többféleképpen (fagotto, dolcian, curtal,
bajón) hívták, és a 17. századig igen sokféle méretben és hangterjedelemmel készítették.
Mai formáját a 1600-as évek végére érte el, de hangterjedelme és hangkészlete még az
1700-as évek második felében is bővült. Bár szólóirodalma is van, elsősorban kamara- és
zenekari hangszer maradt. A mély regiszterek legfontosabb alkotórésze, nélküle a
szimfonikus zenekar hangzása üres és színtelen lenne, hiszen kifejező hangja a hajlékony
mély dallamoktól a komikus vagy groteszk hatásokig sokféle zenei karakter
megszólaltatására alkalmas.
