A zongora tanszak minden évben megszervezi, hogy a Bösendorfer-koncertek az Alma Materben című sorozatunkon pályájukon fölfelé ívelõ ifjú művészek jöjjenek vissza egy estére, muzsikáljanak és meséljenek magukról. Február végén Fehér Norbert (Szilágyi Katalin növendéke) és Foskolos Bettina (Horváth Vilmosné növendéke) volt a vendégünk.
A két ifjú művész még felsőfokú tanulmányait végzi, Norbert a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, Foskolos Bettina a győri Szent István Egyetemen. Rangos vendége is volt koncertünknek, Rónaszékiné Keresztes Monika személyében, aki a két éve elhunyt Horváth Vilmosnéval rokoni kapcsolatban is állt, és szeretettel ápolja emlékét.
Az est házigazdája, Eckhardt Gábor először a darabválasztásról kérdezte az ifjú művészeket. Fehér Norbert nehéz, virtuóz Liszt-műveket játszott, és elmondta, hogy az orosz zeneszerzők után Lisztet a legnehezebb játszani. 
- A nagyon romantikustól a virtuózon át mindenféle műve van. Liszt minden hangulathoz, minden élethelyzethez jól jön. Minden egyes Liszt-darab más és más kihívás elé állítja az előadót.Eckhardt tanár úr kérdésére, miszerint mit tud tanácsolni annak, aki a Paganini-etűdöt szeretné megtanulni, azt felelte: „az illető jobb ha tudja, hogy nagy fába vágja a fejszéjét”.
Kiderült az is, hogy Bettina nem véletlenül játszott csupa romantikus zenét (Chopint, Schubertet, Sibeliust). „A drámaiság és az érzelem számomra nagyon fontos. Romantikus a lelki alkatom, így ebben a zenében tudom leginkább kifejezni magam.”
Érdekes módon egybecsengett mindkét előadó válasza arra kérdésre, hogy mivel hagy maradandó emléket, élményt maga után a tanár. Norbert számára Szilágyi Katalin, Bettina számára Horváth Vilmosné meghatározó jelentõségű személy volt abban, hogy tehetségük kibontakozhatott.
Fehér Norbert szerint az a legfontosabb – különösen tinédzserkorban -, hogy "ne csak tanárként, hanem emberileg is tudjunk számítani a tanárainkra".
- Számomra Kati néni ilyen szempontból meghatározó személyiség volt. A mai napig évente többször is érdeklődik a hogylétem felől, megkérdezi, hol tartok a pályámon. Az érzelmi kapcsolat talán még fontosabb is, mint hogy valaki milyen tanár, mert az úgyis a gyereken múlik, hogy miként fejlődik.”Ennek a mély tanár-diák kapcsolatnak harmonikus folytatása volt a konziban az együttműködés, amelyet Kékesi Judit tanárnővel sikerült kialakítani. Norbert jelenleg Gráfi Kálmánnál és Balázs Jánosnál tanul, illetve tavaly Falvai Sándor is tanította. Norbert kiemelte közülük Balázs Jánost, aki csak nyolc évvel idősebb nála, és szinte barátként, mentorként is számíthat rá.
Bettina is elmondta, hogy a zeneiskolában tanára, Horváth Vilmosné több volt tanárnál, szinte az unokájának érezte magát. - Marika nénivel olyan szoros volt a kapcsolatunk, ami nagyon ritka tanár és tanítványa között. Ez az utolsó pillanatig így volt. A konziban engem is Kékesi Judit tanított, és neki is nagyon sokat köszönhetek, de nekem Marika néni volt a meghatározó ember az életemben, aki mindenre megtanított, amire csak lehetett.
- Mi az, amit tőlük kaptál és a személyiséged részévé vált? – kérdezte Bettinától Eckhardt Gábor. - Mit hordozol magadban Marika néniből?
- Hogy mindig adjak másoknak. Zenei élményt. Judit nénitől pedig azt tanultam meg, hogy mindig időben tanuljam meg kívülről a darabot, ne az utolsó pillanatban - mondjuk vizsga előtt egy héttel. Akkor tud ugyanis megérni a darab. A mostani főtárgytanárom - a győri Szent István Egyetemen - az első férfi tanár az életemben. Még csak másfél éve dolgozunk együtt, úgyhogy kevés még a benyomásom.
Az est házigazdája megkérdezte Norberttől, hogyan éli meg a saját fejlődését egy fiatal zongorista: úgy, hogy egyre jobban megy, vagy úgy, hogy ez sem megy, meg az sem megy?
- Inkább az utóbbi – felelte Norbert - vannak ráadásul visszatérő problémák. Például a memóriámmal. Kis koromtól ez a fő problémám. (Mire Eckhardt tanár úr gyorsan megnyugtatta, hogy ezzel bizony szinte mindenki hasonlóképpen van.) Amikor visszahallgatom magam a felvételeken, évről évre tapasztalom, hogy mi az, ami sokkal jobb lett, és mi az, amivel még küzdenem kell.
Bettinát a zenész apuka előnyeirõl és hátrányairól is kifaggatta Eckhardt tanár úr.
H.Veres Zsuzsa, Fehér Norbert, Szilágyi Katalin, Foskolos Bettina, Rónaszékiné Keresztes Monika
- Előny, hogy van mit örökölni - a tehetséget, például – és hogy lehet közösen muzsikálni. Hátrány: a sok veszekedés. Mikor apukámmal gyakorolunk, minden alkalommal összeveszünk, mert mindenkinek más az elképzelése.
Jövőbeli terveiket illetően mindkét vendégünk szerényen és visszafogottan nyilatkozott. Norbert azt mondta, messzebbre nem mer nézni, mint a kisdiplomáig, csak az legyen meg, aztán majd lehet nagyot álmodni. Legközelebbi nagyobb fellépése Párizsban, a Rotary Club rendezvényén lesz, ahol Váradi Gyulával fog muzsikálni, aki szintén a TAZI-ban tanult, Ácsné Szily Éva növendékeként.
Bettina elmondta, hogy nem annyira szólistaként mint inkább korrepetitorként képzeli a jövőjét, és ha tíz év múlva a Zeneakadémia korrepetitor-tanáraként láthatná magát, akkor nagyon boldog lenne.
