Miért szeretem a hangszeremet? Válaszol: Králik Abigél hegedűs

Elmondanád, ki mindenkinél tanultál eddig?
 
Szily Éva néni növendéke voltam, majd a Zeneakadémiára jártam, Perényi Eszterhez. Után Baráti Kristófhoz jártam másfél évig. 15 évesen kerültem ki a Juilliard Pre-College-ba.
 
Emlékszel még, mikor és minek hatására döntötted el, hogy muzsikus leszel?
Amióta az eszemet tudom, ez egyértelmű volt. 3 évesen kezdtem hegedülni, mert apukám úgy gondolta, hogy a zene nagyon fontos a gyermeki agy fejlődéséhez. 
 
Ő is hegedült?
Régen, de csak amatőr szinten. A testvéreim is tanultak zenét, a nővérem zongorázott, az öcsém csellózik. Amikor Írországba költöztünk, lett egy nagyon jó tanárom, egyre többet gyakoroltam, és valahogy ez természetesen alakult ki, hogy ezt a pályát választom.
 
A koncert előtt Magyar Margit kérdésére azt mondtad, szólista karrier helyett mostanában jobban érdekel a kamarazenélés. Miért mondtál le a szólista karrierről?
Nem mondtam le, csak mostanában sokat találkoztam olyan muzsikusokkal, akik nem túl boldogok atól, hogy az életük folyamatos úton levés – egyik koncert, egyik ország után a másik, megállás nélkül. A kamarazenélés nem ennyire stresszes, ráadásul a felelősség is négyfelé oszlik… De igazából nem döntöttem még el semmit, hiszen csak 17 éves vagyok!
 
Nem érezted magad túl fiatalnak ahhoz, hogy elszakadj a családodtól, és országot, sőt, kontinenst válts 15 évesen?
Ezt nagyon megkönnyítette, hogy az anyukám kiköltözött velem egy évre. 
 
Hogyan sikerült Itzhak Perlman-hoz kerülnöd? 
A jelentkezési lapon három tanárt lehet bejelölni, és a felvételin 5 tanár előtt jászunk, és az illető tanár eldönti, kit vesz fel a stúdiumára. De ennek az volt az előzménye, hogy éveken át jártam a nyári kurzusaira, és ott mondta, hogy a Juilliard-ra felvételizzek.
Tudjuk, hogy nagy művész, de tanárnak milyen? Mit tanultál tőle?
Mindenki a hangját és a muzsikájának a lelkét méltatja, és ezt nagyon ki is tudja hozni a zenében. A legtöbb tanár a Juilliard-on a technikával foglalkozik, ami persze nagyon fontos része a zenének, de ő azt elhiszi, hogy meg tudjuk tanulni a technikát, és azzal nem is foglalkozik, inkább azon igyekszik, hgy kihozza a növendékeiből a tiszta lelket, a zenét.
Ezért mentél hozzá?
 
 

Miért szeretem a hangszeremet? - Válaszol: Babai Aletta Borbála (szaxofon)

Sorozatunkat azért indítottuk, hogy aki szereti a hangszerét, szeresse még jobban, erősödjön meg választásában. Aki küzd a hangszertanulással, és nem érzi magáénak a hangszert, kedvet kapjon a váltáshoz. Annak a szülőnek pedig, aki tanácstalan, hogy mit válasszon előképzős gyermekének májusban (a gyermekkel egyetértésben), inspirációt kínálhatnak ezek a személyes vallomások.
 
Babai Aletta Borbála az Erkel Ferenc Általános Iskola tanulója, 13 éves. Nemrég az egész ország megismerhette a Virtuózok című komolyzenei tehetségkutató műsor versenyzőjeként.
Bori 3 éve Szoucsek Szilveszter növendékeként tanul zeneiskolánkban. 2016 novemberében a háromévente megrendezésre kerülő Országos Szaxofonversenyen (ez volt a VI. és Pomázon rendezték) korcsoportjában I. helyezést ért el. Csapatban is nagyon jól muzsikál, az idén április végén megtartott zenekari versenyen a klarinétzenekarral, valamint a nép-, és társaséneklési versenyen is I. díjat nyert csapatával.
 
Mi az első élményed a szaxofonnal?
 
7-8éves lehettem, mikor először meghallottam a hangját az iskolánk udvarán, akkor felálltam a padra, megnéztem a hangszert, és azonnal megtetszett. Ez a 21. kerületi Kazinczy Ferenc Általános Iskolában volt, oda jártam. Valakinek órája volt éppen, és nyitva volt az ablak. Év végén, amikor a furulyaanyagot elvégeztem, és a tanárom szólt, hogy választhatok hangszert, akkor a szaxofont választottam.
 
Honnan volt benned egyáltalán a fúvós hangszerek szeretete?
A szüleim szerették volna, hogy furulyázzak. Illetve először felmerült bennük a cimbalom és a gitározás ötlete, de ezekhez nem volt kedvem. A furulyát választottam. Még egészen kicsi voltam, óvodába jártam akkor.
 
Apukád hajdan gitározott, ez kiderült a Virtuózok adásából. Még mindig előveszi olykor a hangszerét?
Nyaranta ritkán gyakorol, mert nincs ideje. A hosszú téli estéken viszont sokat zenélünk és énekelünk együtt már kiskorom óta. Ez egyfajta hagyomány a családunkban, mindenféle dalokkal készülünk a kis családi karácsonyunkra.
 
Hobbizenész volt, vagy régebben zenei pályára készült?
Nem készült zenei pályára, csak úgy szeretett gitározni, 4 évig jazz-gitározni tanult és fiatalabb korában néhány évig egy beat-zenekarban játszott. Apukám fontosnak tartotta, hogy mi is tanuljunk zenét. A bátyám zongorázik.
 
Szoktatok hármasban játszani?
Szoktunk, de ritkán. Kettesben a bátyámmal viszont egyszer karácsonyra készítettünk a családnak egy közös „meglepetés CD”-t, úgy, hogy a hangszeres játékunkat felvettük és rögzítettük CD-re.
 
A szaxofontanulás már az elején is jól ment? Könnyű volt például megfújni?
Először nem is volt hangszerem, aztán vettünk egy használt Yamahát. Először azt tanultuk meg, hogyan kell összerakni, úgyhogy amíg az nem ment 98 százalékosan, addig nem is fújhattam meg. Az akkori tanárom azt mondta, hogy csakis ezt gyakoroljam.

Bővebben...

Miért szeretem a hangszeremet? - Válaszol: Pintácsi-Farkas Viktor (jazz-basszusgitár)

Sorozatunkat azért indítottuk, hogy aki szereti a hangszerét, szeresse még jobban, erősödjön meg választásában. Aki küzd a hangszertanulással, és nem érzi magáénak a hangszert, kedvet kapjon a váltáshoz. Annak a szülőnek pedig, aki tanácstalan, hogy mit válasszon előképzős gyermekének májusban (a gyermekkel egyetértésben), inspirációt kínálhatnak ezek a személyes vallomások.
 
Pintácsi-Farkas Viktor jelenleg a szigetszentmiklósi József Attila Általános Iskola nyolcadikos tanulója. Heti kétszer jár a Tóth Aladár Zeneiskolába jazz-basszusgitár órákra, tanára Csuhaj-Barna Tibor, illetve jazzelméletet, jazztörténetet, valamint hallásfejlesztést is tanul nálunk. Szeptembertől a Bartók konzi jazz tanszakának hallgatója lesz. 

Hogyan kezdett érdekelni a jazzgitár?

Rövid ideig tanultam dobolni egy könnyűzenei dobtanárnál, és énekeltem, egészen kis koromtól, hobbiból. Anyukám énektanár és énekesnő, és a családomban hagyomány, hogy ha találkozunk, szórakozásból énekelünk. Valahogy odakerültem a Gitármánia nevű zenei táborba, amit mindig Szolnokon rendeznek meg, és nagyon klassz az egész. Ott legutóbb összeraktak néhányunkat, hogy csináljunk együtt zenekart, én doboltam, énekeltem, és volt ott néhány 18 év körüli srác, akik játszottak basszusgitáron. Nem emlékszem már, miért épp a basszusgitár tetszett meg, de rájöttem, hogy az nem csak kísérő hangszer, lehet vele szolisztikusan is játszani. Borzasztóan tetszik a mély hangszíne, a vastag húrjai…

Milyen klasszikus alapképzettséget szereztél, mielőtt a jazzgitárt elkezdted volna?

Zongorát tanultam a szigetszentmiklósi zeneiskolában, de pár évet ki is kellett hagynom, meg nem is igazán szerettem. Nem az én világom a kottából való muzsikálás, jobban szeretem az improvizatív stílusokat és a könnyűzenét, a rockot, a metált, a punk zenét.

Melyek a kedvenc zenekaraid?

Sok van. Nagyon szeretem a Nirvanát, sok punkzenekart, a Led Zeppelint, hallgatok elektronikus zenét is… 

Bővebben...

Két apró hegedűs növendékünk a Virtuózok közt. Miért szeretem a hangszeremet? Válaszol: Kelemen Gáspár hegedűs

Sorozatunkat azért indítottuk, hogy aki szereti a hangszerét, szeresse még jobban, erősödjön meg választásában. Aki küzd a hangszertanulással, és nem érzi magáénak a hangszert, kedvet kapjon a váltáshoz. Annak a szülőnek pedig, aki tanácstalan, hogy mit válasszon előképzős gyermekének májusban (a gyermekkel egyetértésben), inspirációt kínálhatnak ezek a személyes vallomások.„
 

"Szerintem minden hangszer nagyon szép hangokat tud kiadni, de a hegedűnek olyan a hangja, hogy engem elvarázsol. Gyakorlás közben nehéz sokáig állni és megtartani a hangszert, de ha nem arra gondolunk, hogy milyen nehéz, akkor nem is nehéz. Nagyon kell figyelni a kéztartásra, meg arra, hogyan húz
om a vonót. Ha nem hegedülhetnék, akkor csellózni szeretnék. Az a lényeg, hogy legyek zenész. Az osztálytársaimnak is szoktam hegedülni, olyankor mondják, hogy biztos híres hegedűs leszek majd. De én nem szeretnék híresebb lenni, mint az anyukám vagy az apukám.”
 
Kelemen Gáspár ötévesen kezdett hegedülni, Ácsné Szily Éva növendékeként. Első nemzetközi versenyén hétévesen vett részt, 2015 decemberében, ahol korcsoportjában első helyezett lett: a 24. Gianluca Campochiaro Nemzetközi Zenei Versenyen (Catania, Szicília, Olaszország) a gálahangversenyen is felléphetett.
A Virtuózok című tehetségkutató műsor második elődöntőjében való szereplése itt tekinthető meg.
 
Közvetlenül Gáspár előtt látható zeneiskolánk másik hegedűs növendékének Veér Lilinek a produkciója - akinek szintén Ácsné Szily Éva a tanára -, a 45.28 perctől itt.
 
A hegedű választásának egyéb részleteiről, a hegedűtanulás lehetőségeiről a Tóth Aladár Zeneiskolában, itt tájékozódhattok.
 

Miért szeretem a hangszeremet? Válaszol két bőgős: Suke Sándor és Bangó Ernest

Sorozatunkat azért indítottuk, hogy aki szereti a hangszerét, szeresse még jobban, erősödjön meg választásában. Aki küzd a hangszertanulással, és nem érzi magáénak a hangszert, kedvet kapjon a váltáshoz. Annak a szülőnek pedig, aki tanácstalan, hogy mit válasszon előképzős gyermekének májusban (a gyermekkel egyetértésben), inspirációt kínálhatnak ezek a személyes vallomások.
 
Suke Sándor és Bangó Ernest mindketten 13 évesek, először hegedülni, aztán gitározni tanultak, fél éve Lukácsházi István tanítványai.
 
Suke Sándor: 
 
Én hatévesen kezdtem hegedülni. Apukám brácsázik, ezért tanultam először hegedülni, de aztán azt mondta, eldönthetem, mit akarok, és nem bánta, hogy kétszer is hangszert váltottam. Nagyapám is bőgőzik, és mikor kicsi voltam, és elkezdtem pengeti a bőgőt, nagyon tetszett a mély hangja. Emlékszem, mikor nála voltunk, fölálltam az ágyra és együtt muzsikáltunk. A bőgőt már biztosan nem fogom lecserélni, ez nekem az igazi egész életemben. Elkezdtem basszusgitározni is de inkább a bőgő! Legszívesebben jazz számokat hallgatok és gyakorolok. Nagyon tetszik, hogy a jazzben inkább pengetni kell, és hogy improvizatív. 
 
 
Bangó Ernest:
Nekem a mai napig megvan az a mesterhegedű, amellyel kezdtem. Apukám, nagyapám, az egész család cimbalmos, beleszülettem a zenébe, nálunk az, hogy zene szól, természetes dolog - de szerettem volna valami újat tanulni. Anyukám vette észre, hogy minél nagyobb egy hangszer, és minél mélyebb a hangja, annál jobban tetszik nekem. A nagypapámnak volt hegedűje is meg brácsája is, és nekem mindig a brácsa volt a kezemben. A bőgőzés mellett énekelek is a Magyar Állami Operaház Gyermekkórusában, de nemrég abba kellett hagynom és szünetet kell tartani a mutálás végéig. Épp előtte volt olyan korszak, hogy rettentő sok volt a munka: délelőtt is volt előadás, meg este is, későn jártam haza. Együtt is zenélünk apukámmal, ha éppen otthon van a hangszere, mert ő sokat jár külföldre, és nem mindig tudja hozni-vinni a cimbalmot. A bőgő nagyon kényelmes hangszer, persze először tud fájni a kezünk, én már túl vagyok egy inhüvely-gyulladáson is, de most már megszokta a kezem. A sok gyakorlástól lett. Miért gyakorol sokat egy gyerek? Hát, mert ha elég okos, akkor tudja, hogy gyakorlás nélkül nem lesz belőle senki. Persze néha én is inkább telefonoznék, de aztán bemegyek magamtól is gyakorolni.
 
A nagybőgő választásának egyéb részleteiről, a nagybőgőtanulás lehetőségeiről a Tóth Aladár Zeneiskolában, itt tájékozódhattok.
 
 

Miért szeretem a hangszerem?

 

Zeneismeret órarendek

 

Hírmondó archívum

 

Hallgass zenét, olvass róla!

 

Fórumozz, kérdezz tőlünk!