Népi ének

Ahogyan van anyanyelvünk, van zenei anyanyelvünk is, a népdal. Körülvesz bennünket, akár tudunk róla, akár nem. Amióta Kodály Zoltán és Bartók Béla a 20. század elején felfedezte és megkezdte népdalkincsünk összegyűjtését, tudományos feldolgozását, részévé vált a zeneoktatásnak és persze a mindennapjainknak is, de egyik legfontosabb ihlető forrása lett a 20. századi magyar zenének is. Sajnos a népdal eredeti formájában alig létezik már, hiszen a modern városi élet, a televízió, a rádió, a mozi, a számítógép átalakította a földművelő emberek életét és a falusi kultúrát is, melyhez a népdal oly sok évszázadon keresztül hozzátartozott. Ha igazi magyar népzenét akarunk hallani, ma már elő kell vennünk azokat a régi felvételeket, melyeken a szorgalmas gyűjtők régi paraszténekesek és zenészek énekét és játékát rögzítették. De járhatunk táncházakba is, ahol elsajátíthatjuk a népi táncokat vagy meghallgatjuk azokat az énekeseket, akik szorgalmas munkával sajátították el a népdaléneklés ősi hagyományait.

Ha népi éneket szeretnél tanulni,

elkezdheted már kisiskolás korodban, ehhez a stílushoz ugyanis nem szükséges megvárni a mutálást, mely kamaszkorban jelentősen átalakítja mindenkinek a hangszínét és a hangterjedelmét. A hangod természetes módon fog gazdagodni és fejlődni, mert a népdaléneklés nem veszi túlságosan igénybe a torkodat és a hangszálaidat.

Ha népi éneket tanulsz,

megismerkedhetsz sok szép népdallal és sok eredeti hangfelvétellel, melyek alapján megtanulod őket olyan stílushűséggel előadni, ahogyan a régi énekesek. Elsajátítod a népdalénekléshez szükséges éneklési technikákat, felléphetsz az iskolai hangversenyeken és indulhatsz népdaléneklési versenyeken.

A tanszak tanárai

A hangszeres jelentkezési lap innen tölthető le.

Miért szeretem a hangszerem?

 

Zeneismeret órarendek

 

Hírmondó archívum

 

Hallgass zenét, olvass róla!

 

Fórumozz, kérdezz tőlünk!