In memoriam Babszi...

Mit mondjak, mit ne mondjak? 
Mind hasztalan! 
Te mégy s egy örömünknek 
Már vége van. 
(Vörösmarty)
 
Kovács Kálmánné – „Babszi”, született Takács Gizella – Eötvös József-, Németh László- illetve Kiss Árpád-díjas, valamint a Magyar Művészetoktatásért és Terézvárosért díjjal jutalmazott zongoratanár, iskolánk egykori igazgatója, tanára, a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetsége általános elnökhelyettese, a Fővárosi Pedagógiai Intézet nyugalmazott vezető tanácsadója 2014. július 15-én hosszantartó, türelemmel viselt betegség után csendesen elhunyt. 
 
 
E néhány sorral kívánunk fejet hajtani a magyar hangszeres zenepedagógia elmúlt félévszázadát meghatározó tanáregyénisége előtt.
Munkásságának fél évszázada szorosan kötődött a XX. század második felében sűrűn változó pedagógiai módszerek fejlesztéséhez, a legjelentősebb tartalmi és szervezeti változások irányításához - a magyar hangszeres zenepedagógia és a komplex művészeti nevelés területén. Munkájában egyetlen cél vezette: meglátni az új lehetőségét, felfedezni és támogatni a fiatal tehetségeket - egykori tanítványait, kollégáit. Tudta, hogy figyelme, önzetlensége mekkora segítő erő a körülötte lévőknek. Szakmai elkötelezettsége, hite a művészeti nevelés semmi mással nem pótolható erejében minden akadályt legyőzött.
Vezetésével készültek el a zene- és művészeti iskolák új tantervi követelményei, a tanár-továbbképzéshez szükséges akkreditációk. A művészeti iskolák szakmai minősítésének vezetőjeként a magyar művészeti iskolai hálózat „őre” volt.
Munkásságának öt évtizedében sosem vált meg iskolánktól. Bármerre is vezette a sors útján, a VI. kerületi tanári közösséget nem hagyta el. A kitartás, a közösség szeretete éppúgy jellemezte személyes életét, mint szakmai munkáját. (A képen - jobbról a második - az Eötvös-díj átadásán.)
Egy életút minden szegletét megtervezni nem lehet, de felkutatni és bejárni minél alaposabban, ami elénk kerül, az csak akarat és kitartás kérdése. Azonban egy úton járni és ott mindig újat találni hosszú időn át, csak a kivételes képességekkel rendelkezőknek adatik meg. Mi is volt ez a képesség Babszi személyiségében, ami mély nyomot hagyott bennünk?, Minden zenei pillanatnál, minden szakmai útmutatásnál is mélyebben hatással volt ránk a humánuma. És ha a mély alázat és tisztelet ötvöződik egy optimista, örömteli életszemlélettel, akkor olyan emberrel sikerül találkoznunk, akit örökre szívünkbe zárunk. 
 
 
Drága Babszi!
Szívünkbe zártunk és nem feledjük a hitet és erőt, amit önzetlenül osztottál szét. Fejet hajtunk megtett utad előtt. Nyugodj békében.
 
Magyar Margit
 

Miért szeretem a hangszerem?

 

Zeneismeret órarendek

 

Hírmondó archívum

 

Hallgass zenét, olvass róla!

 

Fórumozz, kérdezz tőlünk!