Koncertet adtunk a Művészetek Palotájában

Közel hatszáz gyereket szögezett a székéhez a Művészetek Palotájában a Zene Világnapja elődélelőttjén a Tóth Aladár Zeneiskola műsora.
 
A "recept" egyszerűnek látszik: végy néhány jó tanárt, akik pontosan tudják, mivel és mennyi ideig lehet lekötni a gyerekpublikumot, és akik kiváló muzsikusokat faragnak a tehetséges gyerekekből. Adj hozzá néhány remek darabot a zeneirodalom gyöngyszemeiből. Végy egy kiváló konferansziét, aki ért a gyerekek nyelvén. És ha mindez együtt van, akkor még mindig roppant esetleges, hogyan sikerül egy álmosító hétfő délelőttön a műsor. Ezúttal úgy alakult, hogy a MüPában összegyűlt, zömében 7-14 éves gyerekekből álló közönségnél figyelmesebb, aktívabb és hálásabb közönséget ritkán látni koncerttermekben.
Erős indítás volt, ahogy a Tóth Aladár Ifjúsági Zenekar tagjai körülölelték a termet és a közönséget: a "csellisták a színpadon, fúvósok és hegedűsök a nézőtér oldalsó lépcsőin" formáció láthatóan lenyűgözte a nagyérdeműt. A zenekar Magyar Margit igazgató vezényletével játszotta el Charpantier Te Deumjából a Rondót.
De a széksosokat megtöltő gyerekek a műsor további részében is odaadó, lelkes partnerei voltak Eckhardt Gábornak, aki nemcsak zongoraművésznek és -tanárnak kiváló, de mesélő kedvével, kedves humorával az első pillanatban levette a lábukról a padsorokat megtöltő kicsi és nagy gyerekeket. Olyan zenetörténeti vetélkedőt rendezett, hogy mindig minden kéz a magasban volt, és a hallgatók észre sem vették, hogy játszva tanulnak.
 
A gyerekközönség számára egy komolyzenei koncert izgalmát igazán az adja, de legalábbis igencsak megfűszerezi, ha kortársaiktól hallhatnak igazi, művészi színvonalú produkciót. Az álmélkodás, hogy "nahát, milyen pici és mégis mi mindent tud!" szinte kézzel fogható volt a teremben. Ezt az élményt megélhették mind Karakas Benedek, mind Gaál Julianna, Nagy András, de különösen Veér Lili színpadra lépésekor. Az első két gyermekről hallhatták is, hogy ráadásul nagyon komoly nemzetközi sikereket is maguk mögött tudhatnak. Az ötéves Lilinek pedig már a puszta megjelenése elég volt ahhoz, hogy a gyereknézőkből előcsalogassa az elragadtatás zajos jeleit.
A félig (anyai ágon) japán kislány olyan tüneményes, mintha a legelbűvölőbb tündérmesből lépett volna elő a kis tüllvirágos ruhácskájában.
 
 
Hatalmas ovációt aratott a "zene mindenre, amit érsz", vagyis a konyhai evőeszközökkel fergeteges ritmusszámot létrehozó ütősegyüttes. Produkciójuk mutatja, mennyire jót tesz a műsornak, ha még a humor is teret kap benne.
Nagy várakozással fogadta a közönség a Tazi Jazz Band-et is, akik végre azon a hangon zengették meg a MüPa falait, amelyhez leginkább hozzá szokott az ifjúság: elektromos hangszereken. A két jazz örökzöld elég volt ahhoz, hogy az egyik csúcspontján érjen véget a koncert.
 

Miért szeretem a hangszerem?

 

Zeneismeret órarendek

 

Hírmondó archívum

 

Hallgass zenét, olvass róla!

 

Fórumozz, kérdezz tőlünk!