A kortárs zene ünnepévé szélesedett az I. Kortárs Magyar Kamarazenei Fesztivál

A zeneiskolánk életét átszövő versenyek és fesztiválok sorából kiemelkedett a novemberben megrendezett I. Kortárs Kamarazenei Fesztivál, amelynek gálahangversenye szombaton volt a BMC-ben. Pedagógiai céljai közt első helyen állt az a törekvés, hogy híven zeneiskolánk ősi hagyományaihoz – ápolja a kortárs magyar zenével való kapcsolatot, akár zeneművek születését is inspirálja. Nem annyira a megmérettetésre törekedett, bár a produkciókat zsűri értékelte, inkább az volt a cél, hogy teret, keretet adjon az együttmuzsikálás örömének, amely a hangszeres zenetanulás egyik legnagyobb adománya: életre szóló élményt jelent a növendékeknek. 
 
A Kamarafesztiválhoz kapcsolódóan több cikk is megjelent a parlando.hu online kulturális magazinban, ezeket foglaljuk össze röviden.
Magyar Margit igazgató többek között arról beszélt, hogy nagyrészt pedagógiai, módszertani kérdés, hogy a gyerekek mit szólnak egy kortárs mű szokatlan hangzásához. A gyerekek a művekkel mindig a pedagógus személyiségén keresztül találkoznak, legyen az egy Beethoven-mű, vagy egy kortárs alkotás. (Bővebben itt olvasható.)
 
De miért érdemes Beethoven mellett kortárs művet is tanulni?
Vajon csak a zeneszerzőnek jó, hogy játsszák a művét?
Vagy a növendéknek is hasznos?
 
Eckhardt Gábor zongoraművész szerint - aki a Tóth Aladár Zeneiskola mellett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen is tanít, és az I. Kortárs Magyar Kamarazenei Fesztiválon a zsűrielnöki tisztet töltötte be – „van olyan kortárs mű, amely alig különbözik a klasszikustól, attól kortárs, hogy most keletkezett. Aztán van az a fajta kortárs zene, amelyben az írástól a gondolkozáson át a hangszerkezelésig minden szempontból új eszközöket használ a zeneszerző, így ezek ismerete feltétele annak, hogy a tanár egyáltalán tudja tanítani. Sok kortárs mű kottaképe nem értelmezhető egy hagyományos rendszerben, ezért, ha én nem ismerem konkrétan a zeneszerző instrukcióit, teljesen félreérthetem a darabot. Így tehát jó, ha ismerem magát a szerzőt is, aki magyarázatot tud adni arra, hogy mit miért úgy írt meg.”
 
A gyerekek felszabadultabbak a kortárs művek előadásábanEckhardt Gábor helytelennek tartja azt a megközelítést, amely a zeneműveket elsősorban a kronológia mentén tanítja, a régmúltból tartva a jelen felé. (Itt folytatódik a cikk.) „Ez tarthatatlan, hiszen a jelenben élünk. A kortárs zenével való foglalkozás segít abban, hogy kicsit tisztábban lássunk rá régebbi korok kottáira. Precizitásra, alkotó értelmezésre szoktat. Kortárs mű interpretálása sokkal nagyobb felelősséget ró az előadóra: tőlünk függ, hogy a művet befogadja-e a közönség. Ha a kortárs iránti tisztességgel közelítek a régi zene előadásához is, ha megtisztítottam a művet a sallangoktól, sztereotípiáktól, amelyek rárakódtak, akkor egy új darabbal találkozhatom. A tanításban pedig, amint sikerült a növendéket rávezetnem arra, hogy hasznosabb felfedezni magának a darabot, mint a tanár instrukcióit várni, a zeneoktatás elérte a legpozitívabb hatását.”
 
Eckhardt Gábor szerint a fesztivál gyerekelőadói szemmel láthatólag felszabadultabbak voltak, mint a klasszikus repertoárban. Meg vagyok róla győződve, hogy a gyerekek a kortárs zenét jobban értik, mint a felnőttek, közelebb van a világukhoz. A disszonanciától, a „csúnya” hangzástól is inkább a felnőttek ódzkodnak. Ennek tudatában hasznos lenne, ha több kortárs zenét játszatnánk velük, hasonlóképpen a környező országokhoz, ahol ennek nagy kultusza van. Büszkék az alkotásaikra, és ez életben tartja a nemzet lélegző lelkét, alkotókedvét.”
„Sajnos kevés olyan mű van, amely kifejezetten gyermekeknek íródott, ezek is általában valamilyen speciális indíttatásból születtek (például Bartók és Kurtág gyermekeknek szánt darabjai is)” – emelte ki a fesztivál szakmai védnöke, Fekete Gyula zeneszerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zeneszerzés tanszékének vezetője, tudományos és nemzetközi rektorhelyettes. - Mivel kétévente újra megrendezi a zeneiskola ezt a fesztivált, remélhetjük, hogy a zeneszerzők is egyre nagyobb számban fognak írni olyan műveket, amelyeknek itt lesz a bemutatójuk.
 
Növendékeink a gálahangversenyen
Zeneiskolánkból a gálahangversenyen öt növendék játszott. Németh Zoltán Rondóját Szilágyi Dániel és Joháczi Krisztina adta elő, Dani Pozsár Andrea növendéke, Kriszti pedig Deutsch Nóránál tanul. Produkciójukon érezhette a közönség, hogy összeszokott kamarapartnerek. Ennek gyökerei 2016-ra nyúlnak vissza, akkor mutattak be a zeneiskola növendékei egy nyolc hangszerre írt kamarazenei művet – Dominkó Csilla vezetésével -, amelyben ők ketten voltak a zongoristák. Meg is nyerte az oktett az Alba Regia Kamarazenei Verseny első díját. Két-három év után az oktett felbomlott, Dani és Kriszti viszont együtt maradt, és mint négykezes páros sokszor fellépnek versenyeken, fesztiválokon, koncerteken.
Ifj. Kohán István két klarinétra és zongorára írt Konzertstück a la Feidman című művének I-II. tételét Nagy Kornél Flórián, Stomfai Gergely és Törzsök Veronika adta elő. Tanáraik: Dutsch Nóra és Szoucsek Szilveszter.
A darabot a világhírű klezmer-klarinétművész, Giora Feidman tiszteletére írta a szerző, amelyet Mendelssohn két klarinétra és zongorára írt műve ihletett. 
Az egyes műsorszámok végén a zeneszerzők is színpadra léptek, és együtt örültek az előadókkal a sikernek.
Igazgatónk, Magyar Margit a 80 éves Sáry Lászlót is köszöntötte, azzal, hogy ritmusjátékba hívta a közönséget: a jelenlevők a 20. századi zenepedagógiát megújító Kreatív zenei gyakorlatokból szólaltattak meg együtt részleteket.
A hangverseny záróakkordjaként Dukay Barnabás hangkölteményeiből játszott Klukon Edit és Ránki Dezső.
 
In memoriam Kovács Kálmánné
Az alapfokú zeneoktatás jelentőségének hangsúlyozása céljából a fesztivál gálahangversenyén minden alkalommal elismerésben részesítik a zongorapedagógiában kiemelkedő eredményeket elért zenetanárokat. A díjat Babszi-díjnak nevezte el az iskola, volt igazgatójáról, Kovács Kálmánnéról - akit mindenki Babsziként ismert. A Fővárosi Pedagógiai Intézet egykori vezető szaktanácsadója, kimagasló szaktudású, elismert zongoratanárként több évtizeden át meghatározó személyisége volt a magyar alapfokú zeneoktatásnak.
A Babszi-díjakat első alkalommal Magyar Margit ítélte oda – egyúttal továbbadva a feladatot egy kuratóriumnak. Most olyan zenepedagógusok vehették át, akik közvetlen munkatársai voltak Kovács Kálmánnénak: Hornyánszkyné Becht Erika és Homor Istvánné nyugalmazott igazgató, közoktatási szakértő. Valamint azok a zenetanárok, akik a Kortárs Kamarazenei Fesztivál életre hívásában és szakmai lebonyolításában vezető szerepet játszottak: Halászné Veres Zsuzsa, Eckhardt Gábor és Réti Tamás.
 

 

Miért szeretem a hangszerem?

 

Zeneismeret órarendek

 

Hírmondó archívum

 

Hallgass zenét, olvass róla!

 

Fórumozz, kérdezz tőlünk!