Így ünnepelünk mi ötévente, immár 115 éve

TAZI"Iskolánk gazdag múltját nyilvánosság elé tárni, nemzedékről, nemzedékre kötelességünk. Az egykori iskola munkájával meghatározta a magyar alapfokú hangszeres zenei nevelés fejlődését. Azzal, hogy az elődök emlékezetét őrizzük, egyúttal fejlesztjük a ma közösségi életét. A múltba való visszatekintések, az ünnepi alkalmak arra is jók, hogy a hétköznapoknak irányt mutassanak. Ha időnként felülről tekintünk rá az útra, amelyen járunk, tisztábban láthatjuk a jelen és a jövő feladatait." - foglalta össze az est egyik házigazdája, Lilik Judit, azt a törekvést, amely az egész 2018-19-es tanévünk vezérgondolata volt - iskolánk 115. évfordulóján.
 
 
Alkottak és tanítottak - 20-21. századi magyar zeneszerzők a zenepedagógiai pályán - e gondolat mentén állt össze a 115. év ünnepi zárókoncertjének több mint háromszáz gyerekszereplőt megmozgató műsora. Olyan zeneszerzők műveiből válogattunk, akik a Fodor Zeneiskola - és utódintézményei - falai közt tanítottak (illetve egyikük itt tanult), és zenepedagógusi tevékenységük mellett zeneszerzéssel is foglalkoztak. Kilenc zeneszerző alkotásait szólaltattuk meg május 27-én a Fővárosi Operett Színházban, az elhangzás sorrendjében Horváth Balázs, Weiner Leó, Bántai Vilmos, Kadosa Pál, Szokolay Sándor, Papp Lajos, Dobszay László, Béres János, Serei Zsolt műveit.
A blokkok között a két házigazda - Lilik Judit és Eckhardt Gábor - elhelyezte alakjukat abban a szellemi és társadalmi, történeti közegben, amelyben alkottak és tanítottak.A közönség soraiban ülő növendékek és kísérőik így betekintést nyerhettek Fodor Ernő Zeneiskolájaként alapított intézményünk múltjának fényes lapjaiba.
 
"Mivel a Fodor Iskola nemcsak a zenei alapszintet képviselte, hanem előkészítette a zenekadémiai tanulmányokra is a jövő zenetanárait, szinte mágnesként vonzotta a később világhírűvé lett muzsikus- és zeneszerző tanárokat. Olyan hírességek tanítottak itt, mint például dr. Kovács Sándor, Rados Dezső, Reiner Frigyes, Siklós Albert, Varró Margit, Waldbauer Imre, Weiner Leó. Olyan zenetörténészek társaságában, mint például Prahács Margit, aki 1928–61 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola könyvtárát vezette. Nem csoda hát, hogy az 1929/30-ban megalakult, főként a kortárs magyar zene megismerésével és megismertetésével foglalkozó diák-önképzőkör tagjai közül került ki több jeles zenetörténész." - hallhatták az első 25 év rövid összefoglalását. Ez az erős kezdés annak idején Dohnányi Ernő és Bartók Béla elismerő szavait is kiváltotta.  
Az 1950-es években kezdődött el az az alkotómunka az iskolában, melynek eredményeit máig használják a zeneoktatásban. „Az 1953-59 közötti évek, az államosítást követően, olyan zenetanulási fellendülést mutattak, ami nem is mondható reálisnak. Minden szülő, aki fiatal korában anyagi vagy egyéb okok miatt nem tanulhatott zenét, gyermekével akarta ezt a hiányt pótoltatni.” – írta a magyar zongoraoktatás egyik legjelesebb tanáregyénisége, Czövek Erna, az állami zeneoktatás első évtizedéről. Ő lett az igazgatója a Fodor Zeneiskola jogutódjának, a Fővárosi Zeneiskola Szervezet 1. sz. Körzeti Iskolájának, 1952-1968 között.
Czövek Erna kiváló érzékkel válogatta össze munkatársait. Meghívta zeneelméletet tanítani többek között Dobszay Lászlót, Papp Lajost, Szokolay Sándort, akik számos gyermekeknek írt zeneművel gazdagították a kicsik hangszeres oktatására használható zenei anyagot.
 
A gyerekek abban az időben a hangszereikkel mentek zeneirodalom órára, és a tanult darabokat lehetőleg meg is szólaltatták. Felmerült az igény, hogy legyen egy olyan tankönyv, amely nem általában a szolmizációt és a hangközöket tanítja meg, hanem egy adott korszak műveit, szerzőit, jellegzetességeit is, és hangsúlyt helyez arra, hogy ezeket a gyerek felismerje, elénekelje és meg is tudja szólaltatni hangszerén. A tankönyvsorozatot Dobszay László a mi iskolánkban állította össze, saját és kollégái tanítási tapasztalatai alapján. A szolfézstanítás módszertanának kidolgozásakor merített azokból a hagyományokból, amelyekkel találkozott – többek között az angol kórusiskolák gyakorlatából -, amelyekben a gyerekeket bevonták a felnőttekkel való közös munkába.
Nemcsak a szolfézsoktatás szakmai megalapozásához biztosított kreatív műhelyt a  mi iskolánk. Olyan új hangszeriskolák is itt születtek, mint például Czövek Erna zongora-, Béres János furulya, vagy Dénes László, Lányi Margit közreműködésével készült hegedűiskolája. 
A hangszeres zene és a zeneelméleti ismeretek kapcsolatának erősítésére készítette el Dobszay azt az öt kötetes Mozart sorozatot, amelyből az A-dúr szonáta III. tételét játszotta a Virtuózokból országosan ismertté vált növendékünk, Gertler Teo (tanára: Ácsné Szily Éva), zongorán kísérte a többszörös versenydíjas Marshaei Leila (tanára: Eckhardt Gábor). 
 
Az alkotó pedagógusok a későbbi igazgatók mellett is jelen voltak. Valamennyien keresték azokat a kollégákat, akik a közösségnek is meghatározó szakmai vezetőjévé válhattak. Fehér Lászlóné idejében - 1975 és 1982 között - történt a  fafúvós és rézfúvós tárgyak teljes bevezetése, a tantervek kialakítása, a kották elkészítése. Ekkor írt hangszeres iskolákat Bántai Vilmos fuvola-, Hara László fagott-, Nagyiván Éva trombita-, Szilágyi Pálma kürt-, Sztán Tivadar harsonatanárunk. Béres János furulyaiskolái még a Czövek-korszakban születtek, és jó előkészítői lettek a fúvós hangszereket előkészítő furulyatanulmányokhoz.
Az egykori Fodor iskola a jazz zene bevezetésében is élen járt. Az 1936-37-es tanévben itt működött az egyik első budapesti jazz tanszak, amely a háború után megszűnt, és több évtizeddel később sikerüt csak újraindítani. Ebben a tanévben ünnepelte második születésének 10. évfordulóját.
A zárókoncerten a "nagy találkozások" jegyében Béres János furulyaiskolájának népdalaiból játszott a népi és a jazz-zenekar feldolgozásokat a kétféle stílusban.
 
A zárókoncert utolsó műsorszáma előtt Eckhardt Gábor Kodály Zoltán egyik legszebb metaforájával búcsúzott - szeptemberig - a növendékektől és hozzátartozóiktól:
 
„Lehet élni zene nélkül is. A sivatagon át is vezet út. De mi azt akarjuk, hogy az ember ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos réteken."
A virágos rét szép vízióját katartikus búcsúzásképpen Serei Zsolt Cziczó Attila (Christopher Hope - Yehudi Menuhin meséje nyomán) szövegkönyvére írt A Macska című operájának zárójelenete idézte meg az Operett Színház közönsége számára.
(A 2015-ös ősbemutató képgalériája itt tekinthető meg.
A zárókoncerten készített képek galériája itt látható.)
 
 
 
 

Miért szeretem a hangszerem?

 

Zeneismeret órarendek

 

Hírmondó archívum

 

Hallgass zenét, olvass róla!

 

Fórumozz, kérdezz tőlünk!