Megnyílt a Fodorfeum a Tóth Aladár Zeneiskolában

115 éves iskolánk többek között olyan slágerekkel idézte meg február 7-én a századelő hangulatát, mint a Csak egy nap a világ, a Köszönöm, hogy imádott, a Meseautó, a Gyere te nímand. Eckhardt Gábor zongoraművész, aki a zenetörténeti ismeretterjesztésnek nagy mestere, képekkel, filmrészletekkel, a korszak mindennapi életéről és a dalszerzőkről fennmaradt anekdotákkal egészítette ki a zenei élményt. A szerzők, akik közül nem egynek már a nevét sem tudja, csak a dalait fütyüli a hálátlan utókor, a század történelmének legviharosabb évtizedeiben próbálták az ország felett sűrűsödő fellegekről az élet egyszerű örömeire irányítani a figyelmet, hátha sikerül elhinni, hogy - miként a dal mondja – Minden csak komédia.
 
A két világháború közti Magyarországon virágkorát élte a könnyűzenei szórakoztatóipar. Hogy miért volt ez a nagy mulatni és felejteni vágyás, azt könnyű megérteni, ha belegondolunk, hogy a Monarchia széthullása és az ország kétharmadának elveszítése mekkora trauma lehetett, és hogy a sírva vigadás is a feldolgozás egy módja.
A korszakot mi sem jellemzi jobban, mint a szórakoztató műfaj legsikeresebb zeneszerzőinek sorsa: a tündöklések, elhamvadások, idegenbe szakadások.A Zeneakadémiát végzett Ábrahám Pál például tőzsdeügynökként és banki tisztviselőként dolgozott, emellett jazz-zenekarokra hangszerelt népszerű slágereket. Esténként némafilmek aláfestéseként fehér frakkban és kesztyűben jazz-zenekart vezetett. Ő írta 1928-ban az első olyan operettet, melyben jazz-zenekar foglalt helyet a zenekari árokban. Ettől kezdve a siker megállíthatatlannak tűnt. Hívták Németországba, gigantikus mennyiségű pénzt keresett, napi 12 órát dolgozott, mérhetetlenül sok kávé és napi három doboz cigaretta segítségével. Legnagyobb sikerét az 1932 karácsonyán bemutatott Bál a Savoyban c. operettje jelentette, ahol úgyszólván egész Berlin megjelent a nézőtéren. Amerikában és Japánban is ő számított Európa egyik legismertebb jazz-zeneszerzőjének - egészen Hitler hatalomra kerüléséig. 1939 elején Párizsba, onnan Casablancába, Havannába, majd az USA-ba emigrált, de nem ért el jelentős sikereket. A háború után hátralevő életét egy hamburgi elmegyógyintézetben töltötte.
 
A két világháború közt százezrek életérzését írta le a nagy sikerű film (1944) címadó dala: Csak egy nap a világ. Forgatókönyvírója és rendezője, Vaszary János színész és színházi tudósító is volt – és állítólag a leggyorsabb színműíró Budapesten. Filmjei főszerepeit többnyire felesége, Muráti Lili játszotta – a modern, sportos, önálló nőtípus megtestesítője.
Molnár Gál Péter színikritikus szerint: “Élete merő bújócska. Sosem mondott igazat. De mindig őszintén és mély hittel tódított.” Kedvenc partnere Jávor Pál volt, akivel ha szerelmi jelenetre került a sor, mindig szívből tudott csókolózni. 1945-től Madridban telepedtek le.
 
A dal zeneszerzője, De Fries Károly saját szivarkahüvely és cigarettapapír gyárából igazolt zenei pályára. Akkor lett ünnepelt szerző, amikor Karády Katalin elénekelte Honvágy („Idegenben keserűbb a sírás” kezdetű) dalát. A háború után is kapott még felkéréseket, 1950-ben azonban tisztázatlan körülmények között meghalt. Özvegyét kitelepítették.
 
Talán Eisemann Mihály neve a legismertebb, pedig ő volt az, akit a Zeneakadémián határozottan eltanácsolt a zenei pályától zeneszerzés tanára, Kodály Zoltán.
Nappal még sikerült is kerülnie a zenei pályát, mivel az élelmezési minisztériumban dolgozott, de mivel bárzongoristaként belekóstolt az éjszakába, sorsát ő sem kerülhette el. A Lesz maga juszt is az enyém című dallal futott be. 1931-1943 között 11 magyar filmhez írt filmzenét, köztük volt például a Hyppolit a lakáj. Az ő operettjéből készült az Egy csók és más semmi című film (1941). Ha Kodályra hallgat, ma nem ismernénk a Jaj, de jó a habos sütemény, a Holdvilágos éjszakán, miről álmodik a lány, vagy a Köszönöm, hogy imádott című örökbecsű dalokat - egytől egyig Eisemann szerzeményei.
 
Zerkovitz Béla MÁV alkalmazottból lett a magyar kuplé megteremtője, több mint 1000 sláger szerzője. Megjelenéséig Budán osztrák sramlizenét játszottak a kocsmákban is. Ő volt az első, aki magyarosította az orfeumi dalokat, a zenés színpadok műsorát. Évekig igazgatta az Orfeumot és a Városi (ma Erkel) Színházat. Barátai közé tartozott többek között Josephine Baker, Giacomo Puccinivel sokszor nyaralt együtt.
 
Zerkovitzról írta Nagy Endre A kabaré regényében: „Ha egyáltalán lehet beszélni különleges budapesti utcai költészetről, ennek a költészetnek ő volt a klasszikusa. Ennek a szegény, ordenáré, újdonsült és mégis tehetséges városnak az elpusztíthatatlan jókedve, fölényes cinizmusa, harsányan áradozó szentimentalizmusa őbenne kapott költői formát. Verseiből egy-egy közkeletű, triviális szó olyan meglepően, üdén virított ki, mint a népies hímzések együgyű tulipánjai. – Mondják meg a legkisebbik Horváth-lánynak, nem igaz az, amit rólam diskurálnak. – Ilyen szavakat, csak az tud megtalálni, akiben egy nagyon széles közösség szíve dobog.”
A 20-as évek Pestjének könnyűzenei szórakoztató-iparának magas színvonalát jól mutatja, hogy Josephine Baker is fellépette Budapesten, méghozzá nem akármilyen előzmények után:
A lassan stabilizálódó gazdasági helyzetben a kávéházakban élénk társadalmi élet folyt, és lassan a nők emancipációja is elindult. Azonban a minden addigi konvenciót átlépő "Fekete Gyöngy", Josephine Baker érkezésének híre óriási izgalmat váltott ki a közönségből 1928-ban. Magyar ember akkoriban nem nagyon látott még élőben színesbőrűt, pláne nem ennyire erotikus kisugárzással. A Parlamentben éles vitát váltott ki érkezése a konzervatív és liberális képviselők között. Végül a konzervatívak nyomására avval a feltétellel és szigorítással adatott meg az engedély, hogy „előbb a színésznő próbaelőadáson tartozik összes produkcióját bemutatni, és amennyiben ezek ellen erkölcsi vagy más szempontból kifogás emelhető, azokkal szemben a rendőrhatóság a megfelelő intézkedéseket meg fogja tenni” - írta meg a Pesti Hírlap.
Végül a táncosnő az engedélyt megkapta, és egy hónapon keresztül szerepelt a mai Madách színház helyén álló Orfeumban, ahová Berlinből, Bécsből és Milánóból is tódult a közönség a hírére. Pesten is előadott híres banántáncának emlékét a mai napig őrzi Márkus Alfréd dala: Oly jól csúszik ez a banánhéj…
 
 
Ő volt a szerzője a Meseautó című film zenéjének is.
Márkus Alfréd is előbb tisztes polgári megélhetést szerzett, csak utána kopogtatott a Zeneakadémián. Amellett, hogy a Royal Orfeum, illetve a Fővárosi Operettszínház zenei vezetője, a Magyar Szövegírók, Zeneszerzők és Zenekiadók Szövetkezetének ügyvezető igazgatója, igen felkapott szerző volt: 1933-38 között 11 film zenéjét írta. 1940-1944 között azonban legálisan nem dolgozhatott. 1946-ban a washingtoni zenei kongresszusra utazott, és ott halt meg. Legnagyobb sikerét a Meseautóval aratta.
Az autó egy Horch 780-as sport cabriolet, amelyet az Audi hozott forgalomba 1932-ben 20 ezer pengőért. Áráért Magyarországon kisebb földbirtokot lehetett vásárolni. Végsebessége 125 km/óra, átlagfogyasztása 23 liter/100 km. A filmben szereplő meseautó tulajdonosa egy hírhedt szerencsejátékos volt: báró Dániel Tibor állami tisztviselő, aki kártyanyereségéből vette meg az autót. Tőle bérelte a filmgyár a forgatás idejére.
 
A filmbeli gépírólány számára a meseautó valóban elérhetetlen volt: 80 pengős munkabéréből 20 év alatt tudta volna megvásárolni, ha semmi másra nem költ. A Meseautó történetét alaposan átdolgozva 2000-ben újra filmre vitték, és a görkorcsolyás kifutólány számára a hasonló kategóriájú autó épp olyan álomszerű volt, mint Márkus Alfréd korában. Hiába, a vágyak, a szerelmek és az alaptörténetek nem változnak.
 

A Tóth Aladár Zeneiskola Fodorfeum előadásának dalait válogatta és betanította a magánének tanszak vezetője: Lilik Judit.
 
Zongorán közreműködött: Kertész Rita és Gyülvészi Gábor.
 
Az est házigazdája és műsorvezetője: Eckhardt Gábor zongoraművész, zeneiskolánk zongoratanára.
 
A dalokat előadták: Cs. Nagy Hajnalka, Csathó Ábel, Cseh Róza, Kiss Ferenc, Kovács Klaudia, Mérez-Engel Borbála, Tolnay Lea.
 
(Képgalériánk itt tekinthető meg.)
 
 

Miért szeretem a hangszerem?

 

Zeneismeret órarendek

 

Hírmondó archívum

 

Hallgass zenét, olvass róla!

 

Fórumozz, kérdezz tőlünk!