Ilyen jó buli volt az első "Zeneiskolánk éjszakája"

„Mikor láttam egyszer, hogyan készült a Múzeumok Éjszakájára a Mesemúzeum, az jutott eszembe, miért ne lehetne a zeneiskoláknak is éjszakájuk, hiszen van már a kutatóknak, a színházaknak, a múzeumoknak, sok iskolának is… csak a zenekultúrának, azon belül is az alapfokú zeneoktatásnak nincs.” – így született meg Szoucsek Szilveszter klarinéttanár fejében „zeneiskolánk éjszakájának” a gondolata.
 
Március 24-én pedig meg is valósult az első. Nem mintha nem lenne épp elég rendezvényünk, de azok megmaradnak a „normál” iskolai keretek közt. „Ez nyilván a tevékenységünk jellegéből is adódik – magyarázza Szilveszter -: megszoktuk, hogy koncerten kell eljátszanunk, amit tudunk. Márpedig tanárnak és növendéknek egyaránt új lehetőséget kínál, ha másként is használhatja az iskolát, mint ahogyan megszokta.
Az éjszaka eleve új körülményt jelent az együttlétre. Szilveszter eredeti elképzelése az volt, hogy a zeneiskolánk éjszakája valami olyasmi legyen, mint a nyári tábor, csak egy napos változatban. De mind a korai, március végi időpont, mind az, hogy nem lehetett elsőre egy valóban éjszakába nyúló programot csinálni, némiképp behatárolta a lehetőségeket. 
 
Abban, ahogyan az egész megvalósult, a gyerekek persze egyáltalán nem érzékelhették, sem az önkorlátozást, sem azt, hogy itt valami szűkített verziót kapnak, hanem boldogan beköltöztek – nagyon sokan családostul - az iskolába délután 2-től éjfélig.
 
Hangszersimogató kicsit másképp
A program az immár hagyományosnak számító hangszersimogatóval kezdődött, amely idén attól lett más, mint korábban, hogy a hangszereket gyerekek mutatták be: olyan növendékeink, akik többnyire még nem régóta, de máris nagyon ügyesen játszanak a hangszerükön. A kicsik pedig, akiknek többsége valószínűleg nem szokott koncertre járni, főként nem növendékhangversenyre, ámulva nézték a náluk nem sokkal idősebbek produkcióit.
 
A rövid koncert végén a tanárok kiosztották a „menetleveleket”, és a gyerekek birtokba vették az épületet. Az eddigi évek gyakorlatától eltérően nemcsak a Fodor-teremben lehetett kipróbálni a hangszereket, ahol a nagy káoszban és kakofóniában nem igazán volt lehetőség élvezhető hangokat kicsalogatni, és elmélyülni egy-egy hangszer megtapasztalásában, itt most a tanárok a termeikben látták vendégül az érdeklődőket, és aki mindenhová bekukkantott, sok-sok pecsétet gyűjthetett a menetlevelére, és inspirációt szerezhetett ahhoz, hogy majd ha eljön az ideje, szüleivel megegyezve hangszert választhasson.
 
 
Idén először a nagybőgő brummogó hangját is elő lehetett csalogatni, Dely Róbertnél pedig már tapasztalt jazzgitáros növendékek mutatták meg a kicsiknek a hangszer első fogásait.
 
Amikor a tanárt "akasztják"
Zeneiskolánk éjszakájának még a „nappali” részében voltak a „fordított órák”. Ilyet először idén rendeztünk: kellett hozzá egy játékos kedvű tanár, és egy tanári vénával megáldott növendék. Utóbbi vállalkozott arra, hogy „áldozatát” megismertesse egy másik hangszer világával, mint amit a zeneiskolában tanít.
Nagy Melinda szolfézstanárunkat a "naiv áldozat"szerepében trombitálni láthattuk, és a végére csak lett egy soványka sikerélménye: egész felismerhetően sikerült eltrombitálnia a süss fel napot, tanárának, Tűzkői Salamonnak köszönhetően.
Murányi Eszter szolfézstanár cimbalmozni tanult, és oktatója, Szigethy Mihály láthatóan annyira izgalmas világot nyitott meg előtte, hogy alig tudott belőle visszatérni, szinte úgy kellett kicsavarni a kezéből a verőket.
 
 
Liget Regina oboatanárunkat a flegma kamasz szerepében láthattuk nagyot alakítani, olyannyira, hogy egy igazi fagottanár már sírva elmenekült volna, de Nagy Sarolta és Széles Márk állta a sarat, és csak azért is kicsikarták tőle, hogy elfújja az Egy boszorkát. 
 
A kicsik is éjszakáztak
Ahogy estébe a nappal, úgy fordult komolyabbra a program: zenei együtteseink előadták azt a műsorukat, amellyel az április végére meghirdetett zenekarok versenyére készülnek. Ebben az órában derült ki, mennyire sajnálatosan kicsi a hangversenytermünk. A kicsiket éppenséggel nem zavarta, hogy a padlón van csak hely, sőt...
A szervezők legnagyobb meglepetésére nemcsak a késő délutáni, kora esti koncerteket hallgatták végig, de a 20 órakor kezdődő táncházat is végig ugrálták. Amikor Szoucsek Szilveszter 22 órakor bekonferálta a tanári koncertet, már csak kevés kisgyereket lehetett látni, de azért volt, aki végsőkig ellenállt a hazamenetelnek, és csak az álom gyűrte le. 
A tanári koncert szóló és kamaraprodukcióira igazán nem lehet azt mondani, sem a darabválasztás, sem a játék minősége tekintetében, hogy "letudták". Felléptek olyan tanáraink is, akiket talán még sosem hallottak a gyerekek muzsikálni, mint például Lukácsházi Istvánt. Illetve olyan tanáraink, akiket még ÍGY sosem hallottak, mint például a "megjátszós díva" szerepében hatalmas sikert aratott Tóth Emese, akinek mini előadóestje színészi teljesítménynek sem volt utolsó.
 
Az éjszakában megvalósulhattak olyan régóta dédelgetett álmok, mint hogy "el kéne már játszani egyszer Schubert F-dúr oktetjét" - ezt Szoucsek Szilveszternek sikerült összehoznia kollégáival - előadták: Borsos Ágnes, Katona Dóra, Kürtösi István, Lukácsházi István, Maros Dóra, Tekula Endre, Véghelyi Kriszta. Zárószámként pedig a csaknem lehetetlent kísértve adta elő zongorán Sztravinszkij Tűzmadarát Kertész Rita.
Hogy mindebből mit hallottak a környékbeliek? Reméljük, sokat, illetve reméljük, aki inkább pihenni akart, az tudott. Zeneiskolánk éjszakájára hivatalos volt minden terézvárosi, aki csak kíváncsi arra, milyen iskolából szűrődnek ki az igazán csalogató hangok a Kodály köröndnél. Aki idén nem jutott el hozzánk, azt jövőre várjuk szeretettel, miként azokat is, akik velünk voltak a Bartók Béla 135. születésnapjára virradó éjszakán.
 
Képgalériánk itt tekinthető meg.
 

Miért szeretem a hangszerem?

 

Zeneismeret órarendek

 

Hírmondó archívum

 

Hallgass zenét, olvass róla!

 

Fórumozz, kérdezz tőlünk!