Tudj meg még többet Bartók Béláról!

Bartók Béla halálának 70. évfordulója kapcsán összegyűjtöttünk néhány olyan kérdést, amelyet az életmű illetve a Bartók személye körüli viták felvetettek.
Bartók Béla halálának évfordulója szeptember 26-a. Az idei évforduló azért különleges, mert most telik le az a 70 év, ameddig még szerzői jogdíj kötelezettség terheli a Bartók-életmű bemutatását és közreadását.
Mit is takar a szerzői jog?
 
A minden szerzőt megillető szerzői jog létjogosultságának az az alapja, hogy az adott szellemi terméket meg lehessen védeni attól, hogy bárki korlátozás nélkül átírja, megváltoztassa vagy torzítva felhasználja akkor, amikor az még nem került be elég erőteljesen a köztudatba. Az, hogy ezt az európai jog a szerző halálától számított hetvenedik naptári év utolsó napjában határozta meg, hosszú nemzetközi tapasztalat és megállapodások következménye. Bartók Béla szerzői joga tehát 2015 december 31-én szűnik meg, kivéve azokat a színpadi műveket, amelyeket szerzőtársként jegyez - ezek jogai a szerzőtársak közül legkésőbb elhunyt halálát követő 70. év végén szűnnek meg. 
(A fotón: Bartók Béla 1927-ben)
Az online Magyar Nemzet (mno.hu) interjút közölt az európai Bartók-jogok tulajdonosával, Vásárhelyi Gáborral. Ifjabb Bartók Béla unokaöccse elmondta, hogy gyakran fordultak hozzá azzal a kéréssel, hogy bizonyos előadások esetében engedje el a jogdíjakat. 
- Én ilyen esetekben külön is elmondtam, hogy a kifizetett és befolyt szerzői jogdíj a műveknek a kiadóit illeti meg. A művek kiadói ennek az összegnek egy bizonyos töredékét fizetik a szerző jogutódjának. A Bartók-művek esetében, a kiadókkal Bartók által kötött szerződés szerint az anyagi jog a kiadót, a személyhez fűződő jog pedig a szerzőt, illetve később a szerző jogutódját illeti meg. Magyarul abban a kérdésben, hogy egy művet a kiadottól eltérő formában elő lehet-e adni, a szerző jogutódja dönthet, de az anyagi jog, vagyis a jogdíj a kiadót illeti meg. Éppen ezért mi nem tehetjük meg egyetlen esetben sem, hogy lemondunk a szerzői jogdíjról, hiszen az valaki másnak a jogos bevétele.
Azután, hogy lejárnak a szerzői jogok, a művek közkinccsé válnak. De milyen egyéb következményekkel jár ez?
Vásárhelyi Gábor elmondta, hogy ő kezdettől úgy tekintett a befolyt szerzői jogdíjakra, hogy azokból lehetett finanszírozni a tárgyi emlékek – személyes tárgyak, kéziratok – fenntartását, és a Bartók életművével foglalkozó intézmények működését. A szerzői jogdíj megszűnése nem érinti a tulajdonjogokat: a Bartók Emlékházban – amelyet 1981-ben, Bartók születésének a 100. évfordulóján alapítottak -, és a Zenetudományi Intézetben letétben lévő tárgyak továbbra is megmaradnak az örökös tulajdonában, csak fenntartásukra immár nem biztosított a fedezet.
 
Vannak-e még máig kiadatlan népzenei gyűjtései Bartóknak?
 
Igen. Bartók a Kárpát-medencei magyar paraszti kultúra felkutatásával, annak peremvidékein található, velünk együtt élő népek kultúrájával való összehasonlításával foglalkozott – hangsúlyozza az interjúban Vásárhelyi Gábor. - Rengeteg tárgyi, de például táncrendet is magába foglaló adatot, tárgyat gyűjtött a parasztdalok mellett. 30 éves gyűjtő, rendszerező, tudományos munkája miatt nemzetközi konferenciákon és publicisztikában is megalakította az összehasonlító népzenekutatást a világban. Több ország, például Törökország is az ő úttörő munkássága miatt kezdett el foglalkozni a saját népzenegyűjtésével. (A fotón: Első szerzői estjén Kodály Zoltán társaságában)
Bár 1940-ben a Columbia Egyetem díszdoktoraként a délszláv anyag rendezésébe is belefogott, amiért ezt a rengeteg munkát elvégezte, a 13 ezer dallamot felölelő Bartók Rend, a mai napig kiadatlan. Az 1990-es években ugyan két kötet elkészült, de a kiadás megakadt. (Az interjú további részei itt olvashatók.)
 
 
Miért költözött Bartók feleségével és kisebbik fiával az Amerikai Egyesült Államokba 1940-ben?
Ifjabb Bartók Béla gyakran hangsúlyozta, hogy Bartók Béla és felesége, Pásztory Ditta nem „emigrált”, hanem a náci Németország felé sodródó magyar politika és a közhangulat elleni tiltakozását és a háború elutasítását fejezte ki a távozással. Vásárhelyi Gábor szerint Bartók soha nem is gondolt arra, hogy végleg hazát cseréljen, nem is kért amerikai állampolgárságot, csak ideiglenes tartózkodási engedélyekért folyamodott. Az elutazását követően, amíg a háborús viszonyok engedték, fenntartotta budapesti ingatlanbérletét (a mai Bartók Emlékház épületében), személyes tárgyai nagy részét és bútorait is otthagyva.
 
Hogy miért hagyta el Magyarországot, ez a kérdés kortársai közül sokakat foglalkoztatott, de teljesen megnyugtató és érvényes feleletet sem akkor, sem később sem talált rá senki, írja "A legnagyobb magyar menekült: Bartók Béla" című cikkében a vs.hu. "
(A fotón: kisebbik fiával, Bartók Péterrel, Svájcban, az 1930-as évek elején)
Doráti Antal, a nagy karmester, aki már Amerikában élt Bartók megérkezésekor, memoárjában érthető, de végzetes döntésnek festi le Bartók elhatározását. 'Nagyon nehéz megérteni, hogy Bartók, a legmagyarabb magyar, hogyan volt képes magát arra elszánni, hogy elhagyja hazáját. Ezt a lépést drágán kellett megfizetnie, a szó szoros értelmében fölért az öngyilkossággal. Meggyőződésem, hogy szülőföldjének elhagyása megrövidítette az életét… Miért ment el? Egyszerű: az individuális emberi szabadságot mindennél többre értékelte. Sajátlag az egyre növekvő jobboldali nyomás ellen menekült, de lényegében ellene volt minden zsarnokságnak.'
 
A szégyen, ez volt talán az egyik legfőbb motívum, állítja egy 1939-ben íródott Bartók-levélre hivatkozva a vs.hu cikkének szerzője.
„Ha valaki itt marad, holott elmehetne, ezzel hallgatólag beleegyezik mindabba, ami történik, mondhatják. Viszont azt is lehetne mondani, bármilyen kátyúba is került az ország szekere, mindenkinek otthon kell maradnia, és segítenie a dolgokon tőle telhetőleg. Csak az a kérdés, van-e belátható időn belül remény arra, hogy eredményes segítő munkát lehet elérni. Nekem nincs semmi bizalmam. Másrészt nem látok sehol olyan országot, ahova érdemes volna kimenni, ha egyszerű továbbtengődésnél többet akarnék. Szóval egyelőre teljesen tanácstalan vagyok, habár érzésem azt mondja, aki csak tud, menjen el…” Sok hezitálás után végül talán édesanyja halála szakította el az utolsó kötelékeket.
1941-től a Columbia Egyetemen dolgozott. A Concertót, egyik utolsó remekművét 1943-ban rendelte meg tőle a Bostoni Szimfonikus Zenekar, a Szólószonátát pedig 1944-ben a nagy hegedűművész, Yehudi Menuhin kérte (érdemes meghallgatni az 1957-es felvételen, hogyan játssza Menuhin.).
Bartók Bélát egyre jobban elhatalmasodó betegsége 1945 szeptember 26-án törte meg. New Yorkban temették el igen szűk körben.
 
 
 

Miért szeretem a hangszerem?

 

Zeneismeret órarendek

 

Hírmondó archívum

 

Hallgass zenét, olvass róla!

 

Fórumozz, kérdezz tőlünk!