Az Oktatási Hivatal Bázisintézménye, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem gyakorlóhelye

Mit tanítunk

Tanáraink és a választható hagszerek

 

 

 

Hírek, sikerek

Tudnivalók, aktualitások, versenyek, díjazottak

 

Eseménynaptár

Koncertek, események napi bontásban                

Gyakorlóhelyi infó

Tanárjelölteknek: hospitálás, gyakorlati tanítás

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Iskolánk fenntartója:

 

 

 

 

1952-2012-ig iskolánk fenntartója,

2013-tól működtetője:

 


Iskolánk a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács Akkreditált Kiváló Tehetségpontja

 


NTP-AMI-17-0064

Zenés élet a színpadon

A pályázati beszámoló itt olvasható.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Iskolánk partnerei:

Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem

 
 
 
 
 
 
Pécsi Tudományegyetem
 
 
 
 
 
 

Debreceni Egyetem Zeneművészeti Kar

 
 
 
 
 
 

Eötvös 10 Közösségi

és Kulturális Színtér

 

Magyar Zeneiskolák

és Művészeti Iskolák Szövetsége

 
 

 

 

 

 

Zenetanárok Társasága

 

 

A 2019-20. tanévi tandíj és térítési díj pótbefizetésének időpontjai:

2019. november 12-13-14 (kedd-szerda-csütörtök) iskolánk székházának gazdasági irodájában.
 
 

Baba-mama foglalkozások

A 2019-2020. tanévben is várjuk az 1-4 éves korú gyermekeket bábos hangszerismertető dalokkal, mondókákkal, hangszerekkel  ingyenesen látogatható foglalkozásainkon.
Az első félév időpontjai: 2019. október 16., november 6. és 20., december 4. és 11. szerdai napokon 17.00-17.30 óráig, az iskola székhelyén, a 210. teremben.

Kérjük, támogassa Alapítványunkat!

Köszönjük, ha adója 1%-ának felajánlásával a Tóth Aladár Alapítványt támogatja!

Alapítványunk célja többek között a zenei nevelést elősegítő rendezvények támogatása, a zeneiskola hagyományainak ápolása, rászoruló növendékek zenei tanulmányainak támogatása.

Adószám: 19654858-1-41

Számlaszám: 11706016-20718417-00000000

Megvásárolható a Tóth Aladár Alapítvány által kiadott interjúkötet.

 

120 éve, 1898-ban született iskolánk névadója, Tóth Aladár (zenetudós, a Magyar Állami Operaház igazgatója)

Tóth Aladár életrajza itt olvasható, illetve iskolánk épületében kihelyezett tablókon találhatók további adalékok róla. 
Lánya, Tóth Mária, aki gyermekkorát a budai Mártonhegyen töltötte, majd fiatalon Németországba emigrált 1956-ban, Marburgban él férjével, Christian Reichardt professzorral. Az ő támogatásával és szerkesztésével jelent meg előbb az Anka naplója, édesanyja, Gergely Magdolna visszaemlékezései háborús Budapestre 1944 tavaszától 1945 tavaszáig (itt olvasható), majd a Tani-TAZI-tani című interjúkötet, amely iskolánk gazdasági irodájában megvásárolható illetve megrendelhető.
Ez utóbbiból idézünk most szemelvényeket.
 
Tóth Mária több mint három évtizede kíséri figyelemmel iskolánk munkáját, azóta, hogy felvettük édesapja nevét. Édesapjára így emlékezik:Apám mint operaigazgató nagy változást hozott mind a Bátyám életébe, mind az enyémbe. Az operaelőadások alatt szabad volt bemennünk az igazgatói páholyba, de persze nem ülhettünk elől, hanem csak hátul állhattunk. Hetenként legalább három estét töltöttünk ott, örökké kialvatlanok voltunk, és nem is értem, hogyan maradhattunk – Bátyám a jogi egyetemen, én meg az iskolában – „jó tanulók”. Otthon gyakran secco recitativóban és áriákban értekeztünk egymással. Anyám élete végéig nevetésben tört ki, amikor mesélte, hogy egyszer, munkából hazatérve, már messziről hallotta a nagy zenebonát. Belépett a házba, és ott látott engem a díványon fekve, lábossal a fejemen, matraccal a mellkasomon, kezemben seprűvel, míg Bátyám habüsttel a fején, gereblyével a kezében az íróasztalon állt, és Wotan búcsúját énekelte.
 
Apám külföldi vendégei, akikkel vagy náluk, vagy az Operában találkoztunk, a gyönyörű előadások, koncertek, télen és nyáron, szinte más embert formáltak belőlünk. Az egyre elviselhetetlenebb és nyomasztóbb politikai helyzetben ezek az együtt töltött idők olyan emberekkel, akik más, magasabb kategóriákban gondolkoztak, felcsillanó és maradandó élményeink lettek.Apám harcai az Operaház érdekében számunkra ismeretesek voltak, és tudtuk, hogy ez tőle több mint napi 24 óra munkát követel. Apámat és Annie-t (Tóth Aladár második felesége, Fischer Annie zongoraművész – a szerk.) 1940-ben törvények kényszerítették az emigrációba, engem pedig 1956-ban a félelem a letartóztatástól és a megfulladás érzete űzött ki az országból. Így aztán, amikor Papa már nem volt igazgató, és több ideje lett volna számunkra, én már tőle távol, más országban éltem. Többször találkoztunk Európa különböző helyein. Mindig élmény volt együtt lenni, és a vele folytatott beszélgetések után hosszú hónapokig volt min gondolkodnom. Soha nem hagyott el az az érzés, hogy az élet nemcsak a mindennapokból áll, hanem oda kell figyelni, hallgatni, nézni mindarra, amit még ezek a mindennapok is nyújtanak. Ezt a szerintem értékes gondolkodásmódot ilyen kulturális háttér nélkül biztosan nem tudtam volna magamnak kialakítani. 
(Fotó: Otto Klemperer Fischer Annie-val, a kép bal szélén az Operaház igazgatója, Tóth Aladár)
 

In memoriam Kovács Kálmánné

Kétévente nagyobb szakmai rendezvénnyel, Babszimpoziummal emlékezünk a zongorapedagógia nagy alakjára, iskolánk egykori és "örökös" igazgatójára, Kovács Kálmánnéra, akit mindenki Babszinak illetve Babszi néninek hívott. Az idei "köztes évben" emlékhangversenyt rendeztünk a tiszteletére. (A fotók itt tekinthetők meg.)

A koncertet jelenlétével megtisztelte Babszi férje, a trombitaművész Kovács Kálmán is. A fellépők, összesen 16-an, az ország számos városából érkeztek - országos és nemzetközi versenyekre készülő ifjú zongoristák, akiknek jó alkalom volt a hangverseny arra, hogy megmutassák, mit tudnak.

Zeneiskolánkból Nagy András Márton (tanára Halászné Veres Zsuzsa) adta elő Bartók Béla Román népi táncok című művét, amelyet majd az V. Nemzetközi Bartók Béla Zeneiskolai Zongoraverseny döntőjében is el fog játszani. Ezt a versenyt épp Kovács Kálmánné kezdeményezésére rendezi meg háromévenként az Aelia Sabina Zeneiskolai Alapítvány. (A versenyt főként a Kárpát-medence alapfokú - tehát nem konzervatóriumi - zene- vagy művészeti iskoláinak zongora tanszakos növendékei számára írták ki.)

A rendezvény házigazdája, Eckhardt Gábor, ezúttal is túllépett a konferálói szerepkörön, és a művekhez illetve a szerzőkhöz kapcsolódóan zenetörténeti érdekességekkel gazdagította a fiatal muzsikusok és a közönség műveltségét. Az emlékhangverseny műsorszámai közt igen magas színvonalú produkciókat hallhattunk. Kovács Kálmán minden résztvevő számára emléklapot adott át.

Úgy látszik, az évek igazolják, hogy teljesül az a vágyunk, hogy a megemlékezés szeretett tanárunkra gazdag szakmai tartalommal telítődjön, és ezáltal országos jelentőségű rendezvénnyé emelkedjen. 

 

Gyászoljuk Horváth Vilmosné Patak Máriát

 „…Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet…”

 

(Példabeszédek könyve, 4:23)

 

„…csak a kamaszkoron segítsd át, hogy megőrizze a zongorázást, utána már nem hagyja abba soha...” – hittel kimondott szavak, melyek minden tanítvány számára megoldást jelentettek. Szerető gondoskodást, együttérzést, következetes munkát, együtt zenélést.

Horváth Vilmosné Patak Mária iskolánk egykori zongoratanára, tanszakvezetője volt. Sok száz zongorázást és zenét megszerető növendék, vagy a hazai és nemzetközi zenei életben szereplő művész tanára. Mélyen hitte és vallotta, hogy a zene tanulása, az élet segítőtársa. Figyelmessége, kedvessége egész környezetére átsugárzott. Számtalan új kezdeményezés fűződik nevéhez az iskolai életben: továbbképzős kamarazene órái - fesztiválja, a centenáriumi évben újból megálmodott Hírmondó - a Fodor évkönyvek alapján.

Rados Ferenc tanítványaként végezte a Zeneakadémiát, tanított a Kőbányai Zeneiskolában, majd 1984 és 2014 között iskolánkban. Munkásságát Németh László és Tóth Aladár díjjal ismerték el. Zongorakísérőként a Magnificat kórust segítette, miközben családja muzsikus tagjaival is számtalan koncertet adott.

Életének minden percében őrizte szívét, hitét, méltóságát. Szolgált, a szó legnemesebb módján. 2017. november 2-án e földi szolgálatát elhagyta. Égi útját emlékeinkkel kísérjük.

 

Tóth Aladár Zeneiskola tanári közössége nevében

Magyar Margit, igazgató

 

Nyári tábor Szilvásváradon

Június második felét nem csupán az teszi az év egyik legszebb időszakává, hogy elkezdődik a nyári szünet, hanem az is, hogy ilyenkor van zeneiskolai életünk egyik legintenzívebb hete: a nyári tábor, melynek idén is Szilvásvárad adott helyet. Gyerekek és tanárok egyaránt sok-sok élménnyel és a jó fáradtság érzésével tértek haza. Beszámolónkban képekben és az ott készült videó-felvételekkel is ízelítőt mutatunk ezekből az élményekből.

A táboroztató tanároknak már előtte megkezdődött a munka: nemcsak a szervezéssel, hanem a tábori feladatok megtervezésével, a feldolgozni kívánt művek kiválasztásával, vázolja az előkészületeket Kiss Anna táborvezető.

- Három olyan darabot is vittünk, amelyekben az összes növendék szerepet kaphatott. Ezek közül kiemelkedő jelentőségű annak az Izlandon élő zeneszerzőnek az operája, aki a budapesti Zeneakadémián tanult - Gunnstein zeneelmélet-tanárunknak, Serei Zsoltnak a tanítványa volt. A teljes művet elő fogják adni később növendékeink, most csak egy részt tanultak meg belőle. A Trónok harca és a Peter Gun című filmek muzsikájáról is úgy éreztük, szeretni fogják a gyerekek. Ezeken kívül az egyes hangszercsoportok - a gitárosok, fúvósok, ütősök illetve a zongoristák - vezetői is vittek olyan műveket, amelyekkel jól lehetett gyakorolni a kamarázást. Ehhez a nagy műsortervhez a zárókoncertig mindössze öt nap állt rendelkezésünkre, úgyhogy nagyon bele kellett húzni a munkába. A tábor "ismerkedési esttel" indult, ahol a gyerekek mindjárt csapatokat alkottak, kapitányokat választottak, és olyan feladatokat kaptak, amelyekkel már el is kezdtük tanítani nekik az opera ritmus tekintetében legnehezebb néhány ütemét. Az egyes csapatok saját indulót írtak bemutatkozásképpen, nagyon vicces szövegekkel, ez hamar megteremtette azt a jó hangulatot, amely összekovácsolta a csapatokat. Úgyhogy még a nagy kamaszoknak sem volt kifogásuk az ellen, hogy az opera próbájához jelmezekbe kellett öltözniük.

Idén elmaradt a reggeli torna, csak Liget Regina reggeli futásaihoz csatlakoztak néhányan a sportosabbak közül. De ismét végigjárta a csapat a Szalajka-völgyet, körbesétálta a Fátyol-vízesést, fára mászott, patakba gázolt, állatokkal barátkozott, úgyhogy nem volt hiány testmozgásban sem. De a közös munkán kívül a legnagyobb élményt nyilván a spontán együttlét jelentette: kisebb-nagyobb csapatokba verőve élvezték a gyerekek a szabadságot és egymás társaságát. Kiss Anna körül már az első este összeverődött - a Falk Art Fórumon Kiss Anna Énekegyüttesnek keresztelt - szokásos kis éneklős csapata, és ismét új dalokat kértek.

 A társaság többi része is fáradhatatlan volt: délelőtt zajlottak a szólampróbák, ebéd után a szokásos "boltjáratra" indultak a nasira éhes kicsik és kamaszok, majd elkezdődött az aulában a "tutti-próba".

Este, vacsora után általában még egyet próbáltak, persze azt sem bánták, ha a tanárok néha megkönyörültek rajtuk, és engedték őket kicsit bandázni vagy akár a telefonjaikat nyomkodni. Fél 10-ig tartottak a programok, majd egy gyors pótvacsi után megpróbáltak éjszakai nyugovóra térni - kinek mikor sikerült.

Persze azért, hogy ne menjen minden zökkenőmentesen, idén is volt kisebb baleset - egy kislánnyal, "akivel mindig történik valami", meg egy másikkal, akivel csak néha -, de megúszták az egy hetet ezzel a két bokaficammal. Volt szobaszemle is, amikor megpróbáltak némi szigort mutatni a tanárok, erre különösen a lányszobák megtekintésekor volt szükség.

A tábor két legnagyobb eseménye kétségkívül a ki mit tud illetve a zárókoncert volt. Az előbbin igancsak bajban volt a növendékekből álló zsűri, hogy kiket emeljen ki értékeléskor.

- A ki mit tud számomra - és gondolom, tanártársaimnak is - azért nagy élmény, mert itt új oldalukról ismerhetjük meg a gyerekeket. Csak bámultunk, hogyan tud Taylor Sol Nadia jazzt énekelni, Borsos Ági kolléganőm lánya a barátnőivel táncolni, Paszternák Hanna mesét mondani - hogy csak néhányat említsek a sok remek produkció közül. Ami azt illeti, idén sem aludtunk sokat, de szerintem ez nem is baj, legalább volt időnk arra, hogy nagyszerűen érezzük magunkat együtt. Jól sikerült a zárókoncert is, bár kevés szülő jött el, de a gyerekeknek nem is volt szükségük nagy közönségre ahhoz, hogy mindent beleadjanak. Számomra a legnagyobb élmény a nagyokkal való munka volt. Szándékosan nem kerestem őket én, hogy lássam, van-e kedvük az esti éneklésekhez, de ez nem is volt számukra kérdés - már az első este megkerestek, és az utolsón pedig biztosítottak arról, hogy "szeptemberben folytatjuk". Ugyanez érvényes minden másra is: szeptemberben találkozunk.

A Kovács-apuka jóvoltából kitűnő minőségben megtekinthető az egy hetes tábori munka eredménye:

A Kovácsné Szabó Zsuzsa vezette Gitárzenekar 1.  2. 3. 4. 5.  produkciója, 

a Zalaba Gyöngyi vezette Fuvolazenekar,  Kiss Anna énekegyüttesének műsora,

valamint a Simai László vezette Fúvószenekar ütős-táncos száma.

A tábor művészeti vezetője Kohán István volt, az ő vezényletével hangzott el az Ifjúsági Zenekar előadásában Gunnstein Százszorszép operájának egy részlete. A kórus szólamait Kiss Anna és Kertész Rita tanította be és állította színpadra.

ATrónok harcát és a Peter Gunt Liget Regina vezényelte,

a zongoristáknak Hollóné Tóth Réka és Kertész Rita tanította be a négykezeseket,

Véghelyi Kriszta és Borsos Ágnes foglalkozott a vonószenekar tagjaival,

nagyszerűen szerepeltek Holló Miklós ifjú ütősei,

és Kohán István Klarinétzenekara.

A nyári tábor képeiből válogatott 66 fotó itt tekinthető meg.

 

Kiváló növendékeink kerületi elismerést kaptak

A versenyeredményeket, a kiemelkedő munkát nemcsak a tanulmányi versenyek szakmai zsűrijei díjazzák, hanem a kerületek is támogatják, megbecsülik iskoláik tehetséges és szorgalmas növendékeit. Zeneiskolánk számos növendéke kapott nemrég kerületi elismerést.
 
Képenken balra: A Budapest Főváros XVI. kerület Ifjú Tehetsége kitüntetést Zelenyánszky Lőrinc vette át. Tanára: Kovácsikné Falvay Edit)  
 
Jobbra:
Borbás Hanna kitűnő tanulmányi, és zenei versenyeredménye elismeréseként a "Terézváros kiváló diákja" címet veszi át Hassay Zsófiától.
 
Hasonlóképpen elismerő oklevelet vihetett haza zeneiskolánk több növendéke.
Terézváros önkormányzata nevében Hassay Zsófia polgármester beszédében elsőként köszönetet mondott a fővárosi, országos és nemzetközi tanulmányi és sportversenyeken dobogós helyen végzett általános iskolás diákoknak, hogy eredményeikkel öregbítették a kerület jó hírét. A polgármester elismerését és nagyrabecsülést fejezte ki a felkészítő tanároknak valamint a gyerekek szüleinek is, akik a háttérben állva munkájukkal, biztatásukkal és áldozatvállalásukkal járultak hozzá a sikerhez.  
Hangsúlyozta: a tavaly alapított kitüntetéssel és a hozzá társított jutalommal az önkormányzat azt kívánta kifejezni, mennyire fontosak számára is azok az eredmények, amelyeket a diákok példaértékű szorgalmuknak, az intézményekben folyó magas színvonalú oktatásnak, tehetséggondozásnak köszönhetően elérnek.
Kiemelte, a kitüntetéseket a terézvárosi iskolák valamennyi diákja megkapja minden esztendőben, aki fővárosi országos, nemzetközi tanulmányi- vagy sportversenyen első, második, harmadik helyezést ért el.
Hassay Zsófia felhívta a figyelmet az önkormányzat által biztosított egész évre szóló ösztöndíj igénybevételének lehetőségére, valamint a közelmúltban alapított „Terézváros ifjú tehetsége” címet viselő támogatási formára, amely a hazai és külföldi versenyeken, mesterkurzusokon, kiállításokon, bemutatókon való részvételre, nevezési díj, útiköltség, szállásköltség, anyagköltség, eszközbeszerzés finanszírozására, sport- és hangszer vásárlására vagy bérlésére használható fel. 
Zárszavában a polgármester gratulált a diákoknak, s a nyári szünidőben tartalmas szórakozást és jó pihenést kívánt.
 

Miért szeretem a hangszerem?

 

Zeneismeret órarendek

 

Hírmondó archívum

 

Hallgass zenét, olvass róla!

 

Fórumozz, kérdezz tőlünk!