A kerület óvodáiban, iskoláiban dolgozó pedagógusokat köszöntötte az önkormányzat május 30-án, az Eötvös10 színháztermében. Hassay Zsófia, Terézváros polgármestere az önkormányzat, a szülők és a gyerekek nevében megköszönte a pedagógusok és az intézményvezetők egész éves munkáját, majd Simonffy Márta alpolgármesterrel J. Dunavölgyi Máriának, a Tóth Aladár Zeneiskola igazgatóhelyettesének - és Rakó Józsefnek, a Vörösmarty Mihály Általános Iskola igazgatójának - átadta a kerület legrangosabb szakmai elismerését, a Terézváros közoktatásáért díjat.
A jó zenetanár elsősorban is szereti a gyereket. Akkor is, ha nem okos, nem tehetséges, ha szófogadatlan, ha ellenszegül. Nem egy betörnivaló kiscsikót lát benne, akit mindenféle fortéllyal rá kell venni a gyakorlásra, hanem egy formálódó lelket, akit lehetősége van bevezetni egy csodálatos birodalomba: a hangok világába. A jó zenetanár kreatív. Hatalmas képzeletbeli kulcscsomóval jár, és mindig azt húzza elő, amelyik a gyerek aktuális pillanatában éppen belepasszol a zárba, ami a szívét nyitja. Zenét tanulni ugyanis csak nyitott szívvel lehet. Hogy éppen melyik ez a kulcs, azt a szíve súgja meg, és az a sok-sok hasonló helyzetben évek alatt felhalmozódott tapasztalata. A jó zenetanár olyan, mint a gyümölcs: érnie kell. Ugyanakkor a szíve örökké ifjú marad, hogy azt az odafordulást, amelyet egy kétszemélyes mester és tanítvány viszony megkíván, akkor is elő tudja hívni, ha az óra előtt éppen felbosszantották, vagy ha az egyéb teendők hullámai átcsapni készülnek a feje fölött.
A Zeneakadémiát végzett Ábrahám Pál például tőzsdeügynökként és banki tisztviselőként dolgozott, emellett jazz-zenekarokra hangszerelt népszerű slágereket. Esténként némafilmek aláfestéseként fehér frakkban és kesztyűben jazz-zenekart vezetett. Ő írta 1928-ban az első olyan operettet, melyben jazz-zenekar foglalt helyet a zenekari árokban. Ettől kezdve a siker megállíthatatlannak tűnt. Hívták Németországba, gigantikus mennyiségű pénzt keresett, napi 12 órát dolgozott, mérhetetlenül sok kávé és napi három doboz cigaretta segítségével. Legnagyobb sikerét az 1932 karácsonyán bemutatott Bál a Savoyban c. operettje jelentette, ahol úgyszólván egész Berlin megjelent a nézőtéren. Amerikában és Japánban is ő számított Európa egyik legismertebb jazz-zeneszerzőjének - egészen Hitler hatalomra kerüléséig. 1939 elején Párizsba, onnan Casablancába, Havannába, majd az USA-ba emigrált, de nem ért el jelentős sikereket. A háború után hátralevő életét egy hamburgi elmegyógyintézetben töltötte.
