Baba-mama foglalkozások 
115 éves iskolánk többek között olyan slágerekkel idézte meg február 7-én a századelő hangulatát, mint a Csak egy nap a világ, a Köszönöm, hogy imádott, a Meseautó, a Gyere te nímand. Eckhardt Gábor zongoraművész, aki a zenetörténeti ismeretterjesztésnek nagy mestere, képekkel, filmrészletekkel, a korszak mindennapi életéről és a dalszerzőkről fennmaradt anekdotákkal egészítette ki a zenei élményt. A szerzők, akik közül nem egynek már a nevét sem tudja, csak a dalait fütyüli a hálátlan utókor, a század történelmének legviharosabb évtizedeiben próbálták az ország felett sűrűsödő fellegekről az élet egyszerű örömeire irányítani a figyelmet, hátha sikerül elhinni, hogy - miként a dal mondja – Minden csak komédia.
A két világháború közti Magyarországon virágkorát élte a könnyűzenei szórakoztatóipar. Hogy miért volt ez a nagy mulatni és felejteni vágyás, azt könnyű megérteni, ha belegondolunk, hogy a Monarchia széthullása és az ország kétharmadának elveszítése mekkora trauma lehetett, és hogy a sírva vigadás is a feldolgozás egy módja.
A korszakot mi sem jellemzi jobban, mint a szórakoztató műfaj legsikeresebb zeneszerzőinek sorsa: a tündöklések, elhamvadások, idegenbe szakadások.
A Zeneakadémiát végzett Ábrahám Pál például tőzsdeügynökként és banki tisztviselőként dolgozott, emellett jazz-zenekarokra hangszerelt népszerű slágereket. Esténként némafilmek aláfestéseként fehér frakkban és kesztyűben jazz-zenekart vezetett. Ő írta 1928-ban az első olyan operettet, melyben jazz-zenekar foglalt helyet a zenekari árokban. Ettől kezdve a siker megállíthatatlannak tűnt. Hívták Németországba, gigantikus mennyiségű pénzt keresett, napi 12 órát dolgozott, mérhetetlenül sok kávé és napi három doboz cigaretta segítségével. Legnagyobb sikerét az 1932 karácsonyán bemutatott Bál a Savoyban c. operettje jelentette, ahol úgyszólván egész Berlin megjelent a nézőtéren. Amerikában és Japánban is ő számított Európa egyik legismertebb jazz-zeneszerzőjének - egészen Hitler hatalomra kerüléséig. 1939 elején Párizsba, onnan Casablancába, Havannába, majd az USA-ba emigrált, de nem ért el jelentős sikereket. A háború után hátralevő életét egy hamburgi elmegyógyintézetben töltötte.
A Zeneakadémiát végzett Ábrahám Pál például tőzsdeügynökként és banki tisztviselőként dolgozott, emellett jazz-zenekarokra hangszerelt népszerű slágereket. Esténként némafilmek aláfestéseként fehér frakkban és kesztyűben jazz-zenekart vezetett. Ő írta 1928-ban az első olyan operettet, melyben jazz-zenekar foglalt helyet a zenekari árokban. Ettől kezdve a siker megállíthatatlannak tűnt. Hívták Németországba, gigantikus mennyiségű pénzt keresett, napi 12 órát dolgozott, mérhetetlenül sok kávé és napi három doboz cigaretta segítségével. Legnagyobb sikerét az 1932 karácsonyán bemutatott Bál a Savoyban c. operettje jelentette, ahol úgyszólván egész Berlin megjelent a nézőtéren. Amerikában és Japánban is ő számított Európa egyik legismertebb jazz-zeneszerzőjének - egészen Hitler hatalomra kerüléséig. 1939 elején Párizsba, onnan Casablancába, Havannába, majd az USA-ba emigrált, de nem ért el jelentős sikereket. A háború után hátralevő életét egy hamburgi elmegyógyintézetben töltötte.
A 2011-ben elhunyt Dobszay Lászlót a Kodály utáni magyar zenepedagógia legnagyobb alakjai közt tartják számon. A születésnapján évek óta rendezett konferenciák mindig az életmű egy jelentős területéhez kapcsolódnak. Idén a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egy igen széles érdeklődésre számot tartó témát választott: a szolfézstanár munkáját. Iskolánkhoz különösen közel áll ez a téma, hiszen Dobszay László sok éven át szolfézstanár volt itt.
A Snétberger Zenei Tehetség Központ olyan hangszeren játszó 12 és 22 év közötti fiatalokat keres, akik hátrányos helyzetük miatt a képességeiktől elmaradó oktatásban részesülnek. Évente 60 fiatallal köt ösztöndíjszerződést. Ennek keretében a diákok egyénre szabott, intenzív zenei képzést, folyamatos mentori támogatást, személyre szabott készségfejlesztést, különórákat, vizsgafelkészítést és pályaorientációs tanácsadást kapnak. Tíz volt diák előmenetelét pedig aktívan nyomon követik. 
Balogh Katalin 1980 és 2002 között nevelte iskolánkban a zene és a fuvolázás szeretetére növendékeit. Vékony alakjára, kissé zárkózott, humorral átitatott egyéniségére élénken emlékezünk.
A számok bűvöletében kezdtük ezt a tanévet: Fodor Ernő 115 éve nyitotta meg magán zeneiskolája kapuit, amelyből kinőtt a Tóth Aladár nevét viselő intézmény. 120 éve született Tóth Aladár és 50 éve hunyt el. Nagyjából épp akkor, 50 éve, 1968 őszén kerültek a fővárosi kerületek fenntartásába az állami zeneoktatás budapesti intézményei. Terézvárosban is 50 éve, 1968. szeptember 1-jén lett zeneiskolánk VI. Kerületi Állami Zeneiskola. A 2018-19. jubileumi tanév első ünnepélyes eseményeit az elődökre való emlékezés jegyében rendeztük meg, nem mindennapi vendégek részvételével.
A második koszorúzást gazdag programmal egészítettük ki: ezeken részt vett Tóth Aladár családjának több tagja is. Különösen nagy öröm volt, hogy meghívásunkat elfogadta Tóth Aladár lánya, Maria Reichardt asszony is, férjével, Christian Reichardttal együtt.
Tóth Aladárra emlékező műsorunk fő eseménye az a beszélgetés volt, amelynek három résztvevője - Maria Reichardt, Vásáry Tamás zongoraművész-karmester és Karczag Márton, a Magyar Állami Operaház főemléktárosa - más-más módon ugyan, de szorosan kötődik Tóth Aladár emlékéhez.
