Ütő

Üstdob A hangszerek között az ütőhangszerek alkotják a legnépesebb családot. Szerkezetük és hangjuk is sokféle: az összeütött fadaraboktól, a harangokon, gongokon, dobféléken keresztül a xilofonokig más-más hanghatást hozhatunk létre a segítségükkel. Szerepük is sokféleképpen alakult, koronként, műfajonként és földrajzi területenként változott, hiszen ősidők óta hozzátartoznak az emberi kultúrához.

Ha ütőhangszereken szeretnél tanulni:

Már 8-9 évesen jelentkezhetsz. A tanuláshoz kezdetben elegendő egy kisdobot vásárolni, a későbbiekben pedig, amikor már több hangszeren is játszol, gyakorolhatsz az iskolában.

Ha ütőhangszereken tanulsz:

Megismerkedsz a ritmus alapelemeivel és a legfontosabb ritmusképletekkel. Ezeket elsőként a leggyakrabban használt ütőhangszeren, a kisdobon gyakorolhatod, majd az üstdob, a tom-tom és a xilofon megszólaltatását is megtanulod. Miközben átfogó ismereteket szerzel a ritmus és ütőhangszerek világáról, már olyan műveket is el tudsz játszani, melyeket kifejezetten e hangszerekre komponáltak. Mivel az ütőhangszerek leggyakrabban más hangszerekkel együtt játszanak, az egyéni foglalkozások mellett a kamaraórákon zajló közös zenélés is fontos részét jelenti majd a tanulmányaidnak. Ha kedvet érzel rá, az alapismeretek megszerzése után a könnyűzenei ütőhangszeres játékot is elsajátíthatod.

Egy kis hangszertörténet:

Az ütőhangszerek használata valószínűleg emberré válásunkkal egyidős, hiszen a közösen végzett, összehangolt munkának egyik elengedhetetlen feltétele volt a ritmus- és időérzékelés. Szinte bizonyos az is, hogy az énekhang mellett az ütőhangszerek lehettek az első eszközei a tudatos zenélésnek is. A nomád körülmények között élő természeti népek és a távol-keleti országok ősi eredetű zenéi arról is tanúskodnak, hogy az ütőhangszereknek és a ritmusoknak varázserőt is tulajdonítottak, ami magyarázza azt is, hogy miért lettek az ütőhangszerek az első eszközei a természetfölötti erőkkel való „kapcsolattartás”-nak, azaz a kultikus szertartásoknak. Később a dobok, cintányérok a háborúknak és a katonaéletnek is fontos elemévé váltak, hiszen jeleket lehetett velük küldeni a csatákban, össze lehetett hangolni a harcoló katonák mozgását, békeidőben pedig a katonazenekarok kíséretével látványos felvonulásokkal lehetett megmutatni a hadsereg erejét és gazdagságát. A középkor és a reneszánsz idején a táncokat kísérő hangszeres együttesekben is fontos szerepet kaptak az ütőhangszerek, a 17-18. századtól pedig a fokozatosan kialakuló szimfonikus zenekaroknak is állandó részévé váltak. Az ütőhangszeres zene virágzása a 20. században kezdődött, amióta a zeneszerzők nemcsak zenekari, hanem szólóhangszerekként is alkalmazzák őket, a szórakoztató zenében (jazz, pop, rock) pedig a zenekarok nélkülözhetetlen tagjaivá váltak.

A tanszak tanárai

Jelentkezési lap