Trombita

A trombita a rézfúvós hangszerek családjának legkisebb, ezért legmagasabb és legfényesebb hangú tagja. A hangképzéshez szükséges rezgést az ajkak között átáramló levegő hozza létre, mely a fúvókán keresztül a hangszerbe jutva válik zenei hanggá.

Ha szeretnél trombitán játszani:

A trombita tanulását 9-10 éves korban, fogváltás után érdemes elkezdeni. Iskolánkban jó minőségű hangszerek kölcsönzésére is lehetőség van.

Ha trombitálni tanulsz:

Miután megszerezted a hangszer megszólaltatásához szükséges alapismereteket, szóló- és zongorakíséretes műveket egyaránt el tudsz majd játszani, szerepelhetsz növendékhangversenyeken, később pedig részt vehetsz kamaraművek megszólaltatásában vagy az iskolai Ifjúsági Zenekar munkájában.

Egy kis hangszertörténet:

Már az ősember észrevette, hogy az állatok szarvát vagy a nagyméretű kagylókat jeladásra használhatja, s ezek az ősi hangszerek lehettek valamikor a történelem előtti időben a trombita elődei. Az ó- és középkorban már fából faragták, bambuszból vagy fémből hajlították. Érces hangja és szűk hangkészlete miatt még ekkor is elsősorban harci, vadász- vagy ünnepélyes alkalmakon használt jelzőhangszer volt, ám az ezt követő évszázadok alatt oly gyorsan fejlődött, hogy egyre árnyaltabb hangjának és gazdagodó hangkészletének köszönhetően minden zenei stílusban (azaz: templomi, színházi, katonai vagy szórakoztató zenében egyaránt) szívesen alkalmazták. A 19. század eleje óta már a teljes kromatikus skála játszható rajta, így irodalma azóta a leggazdagabb. Napjainkban is kedvelik: szólóhangszer, kisebb-nagyobb kamaraegyüttesek, szimfonikus- és fúvószenekarok tagja, de felbukkan a legtöbb jazz- és könnyűzenei együttesben is.

A tanszak tanárai

Jelentkezési lap