Oboa

Az oboa a fafúvós hangszerek családjába tartozik. A szimfonikus zenekar állandó tagja, de gyakran halljuk szólóhangszerként vagy különböző kamaraegyüttesekben is.

Ha szeretnél oboát tanulni:

Az oboatanulást 10 éves kor körül lehet elkezdeni, előtte általában 1-2 évig furulyázni tanulnak a gyerekek. A hangszer megszólaltatása nem igényel rendkívüli fizikai erőnlétet, de ép fogazat és megfelelő nagyságú kéz kell hozzá, utóbbi azért, hogy a billentyűket biztonsággal kezelhesd.

Az oboa a nagyon drága hangszer. Iskolánkban lehetőséget nyújtunk jó minőségű hangszerek kölcsönzésére.

Ha oboázni tanulsz:

Miután megszerezted a hangszer megszólaltatásához szükséges alapismereteket, szóló- és zongorakíséretes műveket egyaránt el tudsz majd játszani, szerepelhetsz növendékhangversenyeken, később pedig részt vehetsz kamaraművek megszólaltatásában vagy az iskolai Ifjúsági Zenekar munkájában.

Egy kis hangszertörténet:

Az oboa az egyik legrégebbi fafúvós hangszer. Indiában 3200 évvel ezelőtt már ismerték „otu” néven emlegetett elődjét, mely bár kezdetleges módon már rendelkezett a hangszer mai formájának lényeges tulajdonságaival, a duplanádas nyelvsíppal és a „conikus”, azaz fokozatosan szélesedő furattal. Egyes kutatók szerint az eredetileg pásztorsípként használt oboa Kelet- és Közép-Ázsiából arab közvetítéssel jutott el Dél-Európába.

Érces hangjának köszönhetően az oboa a 16. század végéig a katonazenekarok egyik állandó hangszere volt, emellett a késő-középkor és a reneszánsz idején gyakran szerepelt az énekeseket kísérő vagy tánczenét játszó hangszeres együttesekben is. Sokféle változatát különféle neveken emlegették (shawn, schalmei, töröksíp), s valamikor a 14. század végén Franciaországban kezdték használni rá a „haut-bois” [ó-boa] (= magas fa) elnevezést.

Az oboa közvetlen elődje hosszú fejlődés eredményeként jelent meg Franciaországban a 17. század elején. Hangszíne már sokkal finomabb volt, mint a korábbiaké, s a ráépített billentyűknek köszönhetően egyre könnyebben, egyre több hangot lehetett rajta megszólaltatni. Szóló- és zenekari hangszerként rövidesen a 18. század egyik legnépszerűbb fafúvós hangszerévé vált, s ez technikai tökéletesítését és fejlődését is felgyorsította. Mai formáját az 1930-as években kapta meg. Különlegesen szép hangszíne a mai zenekarokban is kitüntetett szerephez juttatta. Gyakran jelenik meg szólószerepben. A zenekari- és kamarazene-irodalomban csodálatosan éneklő dallamokat, de bonyolult ritmusú virtuóz szólamokat is játszanak rajta.

A tanszak tanárai

Jelentkezési lap