Névadónkról

Tóth Aladár

TÓTH ALADÁR 1898. február 4-én született Székesfehérvárott. Egyetemi tanulmányait a budapesti Tudományegyetemen végezte, s Adatok Mozart zenedrámáinak esztétikájához c. disszertációjával 1925-ben ugyanitt szerezte meg bölcsészdoktori oklevelét. 1920-tól zenekritikákat írt az Új Nemzedék című napilapban, 1926-29 között a Zenei Szemle főmunkatársa, 1923-tól 1939-ig a Nyugat és a Pesti Napló zenekritikusa volt. Kritikáiban elsőként méltatta Bartók Béla, Kodály Zoltán, Dohnányi Ernő és Weiner Leó, majd a felnövő haladó szellemű ifjabb zenészek, Bárdos Lajos, Vásárhelyi Zoltán és a többiek művészetének értékeit és jelentőségét. 1930-31-ben Szabolcsi Bencével közösen szerkesztette a Zenei Lexikon két kötetét, melybe számos cikket is írt. A tudományos igényű, egyszersmind népszerű zenei ismeretterjesztés egyik legjelentősebb képviselője volt. 1937-ben feleségül vette Fischer Annie zongoraművésznőt. A fasizmus növekvő térhódítása miatt 1940-ben mindketten Svédországba emigráltak, ahol Tóth Aladár tanított és zenetudományi előadásokat tartott. 1946-ban felségével együtt hazatért, s még ez év végén a Magyar Állami Operaház igazgatójává nevezték ki. A színház társulatába számos fiatal tehetséget szerződtetett, virágzó Mozart-kultúrát teremtett, évekre ideszerződtette a világhírű karmestert, Otto Klemperert. 1951-56 között többször tiltakozott a hivatalos kultúrpolitika Wagner és Bartók műveit mellőző irányelvei ellen. 1956 őszén nyugalomba vonult, ettől kezdve visszavonultan élt. Budapesten hunyt el 1968. október 18-án. Legjelentősebb könyvei és tanulmányai: Mozart Figarója (Bp., 1928); Zoltán Kodály (Bécs, 1934); Liszt Ferenc a magyar zene útján (Bp., 1940); Verdi művészi hitvallása (Bp., 1941); Mozart (Szabolcsi Bencével, Bp., 1941); Zenekritikai munkásságának reprezentatív válogatását nyújtja a következő kötet: Tóth Aladár válogatott zenekritikái, 1934–1939 (Az előszót írta Lukács György. Sajtó alá rendezte és utószóval ellátta Bónis Ferenc; Bp., 1968).