Hegedű

Hegedű A hegedű a vonós hangszercsalád legmagasabb hangú tagja. Elegáns, 400 éve változatlan alakját olasz hangszerkészítő mesterek fejlesztették ki a 16. században. A hegedű fából készül, 4 húrja van, vonóval szólaltatjuk meg. A vonó nem más, mint egy fa pálca, melyre lószőr van kifeszítve. A hegedű hangja éneklő, hangszínekben gazdag. Az egyik legfontosabb szólóhangszer, de elképzelhetetlen nélküle a szimfonikus zenekar és a legtöbb kamaraegyüttes is. Nem csak a műzenében használják, kezdetektől fogva a tánczene és a népzene jellegzetes hangszere is.

Ha szeretnél hegedülni:

Várunk, akár már 6 éves korodtól. A hegedű különlegessége, hogy több méretben készítik, a nagyon kicsi tizenhatodostól az egészes nagyságig, tehát az első években gyakorlóhangszered szinte veled együtt fog nőni!

A hegedű megvásárlása költséges vállalkozás, ezért iskolánkban lehetőséget nyújtunk jó minőségű hangszerek kölcsönzésére.

Miután megszerezted a hangszer megszólaltatásához szükséges alapismereteket, szóló- és zongorakíséretes műveket egyaránt el tudsz majd játszani. Ezzel a tudással már szerepelhetsz az iskolai hangversenyeken, részt vehetsz diáktársaiddal együtt különböző kamaraegyüttesekben, az iskolában működő Tücsökzenekarban, később pedig Ifjúsági Zenekar munkájában.

Egy kis hangszertörténet:

Az első képi ábrázolások tanúsága szerint a vonóval megszólaltatott húros hangszerek valamikor a 10. században jelentek meg Európában, ahová bizánci közvetítéssel a keleti (főként arab kultúrájú) országokból érkeztek. A késő-középkorban sokféle formában használták őket, s korai változatait rebec-nek, rebabnak, fidelnek vagy fidulának nevezték. A mai hegedű közvetlen elődje valószínűleg az itáliai lira di braccio volt a 16. század elején. Később viola-hangszercsaládként emlegették különféle méretű és hangmagasságú változatait. A négy húros, kvinthangolású hangszercsoport tagjai, a violino (a mai hegedű), a viola (a brácsa), a violoncello (a mai gordonka vagy cselló) és a violone (nagybőgő) az akkoriban kialakuló európai hangszeres műzene alapjává váltak. A hegedűkészítés központja az itáliai Brescia és Cremona volt. Itt dolgoztak azok a mesterek (Andrea és Nicola Amati, Antonio Stradivari, Andrea és Antonio Guarneri, Francesco Ruggiero), akik e hangszer mai formáját és szerkezetét kialakították. Eleven, fényes, mozgékony hangjának köszönhetően a hegedű az 1600-as évektől az egyik legnépszerűbb szóló-, kamara- és zenekari hangszer lett, s az is maradt a mai napig.

A tanszak tanárai

Jelentkezési lap