Gordonka (cselló)

A gordonka a vonós hangszercsalád basszushangszere. Másik elnevezése, a cselló szó, az olasz violoncello rövidített változata. Négy húrját vonóval vagy pengetve szólaltatják meg, ülve játszanak rajta.

A gordonka szóló-, kamara- és zenekari hangszer. Gyakran szólal meg zongorával együtt, állandó tagja a vonóstrióknak, a vonósnégyeseknek és más kamaraegyütteseknek. A szimfonikus zenekarban kettős a szerepe: legtöbbször ezen a hangszeren hangzanak fel a legszebb mélyhangzású, sötét hangszínű dallamok, emellett a gordonka játssza (a nála mélyebb és sötétebb hangú nagybőgővel együtt) a harmóniák alapját jelentő basszus-hangokat.

Ha szeretnél gordonkán játszani:

Hat éves életkorodtól már elkezdheted. Bár a gordonka mérete meglehetősen nagy, szerencsére kifejezetten gyerekek testalkatához méretezett „kicsinyített” (ún. nyolcados, negyedes vagy feles nagyságú) tanulóhangszereket is készítenek. Ezért a csellótanulás kezdetén még nem szükséges hangszert vásárolni, mert jól működő kölcsönzési rendszerünknek köszönhetően mindenkinek tudunk hangszert biztosítani a testalkatának megfelelő méretben. Ha tehát még kicsi vagy, az első években gyakorlóhangszered szinte veled együtt fog nőni!

Ha gordonkázni tanulsz:

Az alapok elsajátítása után szóló- és zongorakíséretes műveket egyaránt el tudsz majd játszani. Tanáraink gyakran rendeznek növendékeiknek hangversenyeket és közös órákat, így szüleid és barátaid is meghallgathatják előrehaladásodat. 2-3-4-5 fős kamaracsoportjainkban megismerkedhetsz a kamarazene-játék örömeivel, később pedig részt vehetsz az iskolában működő Tücsökzenekar, majd az Ifjúsági Zenekar munkájában.

Egy kis hangszertörténet:

A ma használt vonós hangszerek 16. század folyamán jöttek létre. A különféle méretű és hangmagasságú változatokat viola-hangszereknek nevezték. A négy húros hangszercsoport tagjai, a violino (a mai hegedű), a viola (a brácsa), a violoncello (a mai gordonka vagy cselló) és a violone (nagybőgő) az akkoriban kialakuló európai hangszeres műzene alapjává váltak. A leghíresebb vonós hangszerműhelyek az itáliai Bresciában és Cremonában voltak. Itt dolgoztak azok a mesterek (Andrea és Nicola Amati, Antonio Stradivari, Andrea és Antonio Guarneri, Francesco Ruggiero), akik a 17. század folyamán kialakították e hangszerek mai formáját és szerkezetét.

A gordonka mai méreteit és arányait a cremonai hangszerkészítő mester, Antonio Stradivari formálta meg 1710 körül. A 17. század második feléig csak együttesekben, basszushangszerként használták. Szólóirodalmát Domenico Gabrieli alapozta meg 1680 körül, s az emberi hang terjedelméhez legközelebb álló gordonka hangszíne hamarosan a legnagyobbakat ihlette meg. A 18. században J. S. Bach, Vivaldi, Tartini, Boccherini, Haydn, a 19-20. században pedig Beethoven, Schumann, Saint –Saëns, Csajkovszkij, Brahms, Dvořak, Richard Strauss, Hacsaturján, Hindemith, Penderecki, Kodály Zoltán, Dohnányi Ernő és Popper Dávid komponáltak szólószonátákat, kamara- és versenyműveket gordonkára.

A tanszak tanárai

Jelentkezési lap