Fagott

A fagott a fafúvós család legnagyobb, legmélyebb hangzású tagja. Hangja puha, barna és fényes, akárcsak egy vadgesztenye. A hangszer maga is hasonlít erre: a fája barna és sok-sok csillogó ezüst billentyű van rajta. Megszólaltatni két kis összeszorított nád nyelvvel, úgynevezett dupla náddal lehet. A hangszer valóban mély és brummogós, nem véletlen, hogy a tévében az esti mese mackójának kísérője lett.

Fagottozni akkor várunk, ha

már szép nagyra és erősre megnőttél, s a kezed is elég nagy a billentyűk lefogására. Előtte jó, ha megismerkedsz egy kisebb fúvós hangszerrel, a furulyával. A fagott nagyon drága hangszer, ezért iskolánkban jó minőségű hangszerek kölcsönzésére is lehetőséget adunk.

Ha fagottozni tanulsz:

Miután megszerezted a hangszer megszólaltatásához szükséges alapismereteket, szóló- és zongorakíséretes műveket egyaránt el tudsz majd játszani, szerepelhetsz növendékhangversenyeken, később pedig részt vehetsz kamaraművek megszólaltatásában vagy az iskolai Ifjúsági Zenekar munkájában.

Egy kis hangszertörténet:

Az olasz „fagotto” szó eredetileg köteget jelent, azt a hangszert ugyanis, melyből a fagott kifejlődött, több hosszú pálca összenyalábolásával hozták létre a 16. század elején. 1570 után már a fagott is egyetlen nagy fatömbből (többnyire jávorfából) készült, melynek belsejét kifúrták, s elöl és hátul lyukakkal látták el a hangmagasságok kialakítására. Szinte már a kezdetektől fogva egy olyan fúvókán keresztül fújták bele a levegőt, melybe két vékony, igen finomra metszett nádlapocskát rögzítettek, ezért a fagott az ún. kettős nádnyelves hangszerek közé tartozik. Több mint négyszáz éves története során többféleképpen (fagotto, dolcian, curtal, bajón) hívták, s a 17. századig igen sokféle méretben és hangterjedelemmel készítették. Mai formáját a 1600-as évek végére érte el, de hangterjedelme és hangkészlete még az 1700-as évek második felében is bővült. Bár szólóirodalma is van, elsősorban kamara- és zenekari hangszer maradt. A mély regiszterek legfontosabb alkotórésze, nélküle a szimfonikus zenekar hangzása üres és színtelen lenne, hiszen kifejező hangja a hajlékony mély dallamoktól a komikus vagy groteszk hatásokig sokféle zenei karakter megszólaltatására alkalmas.

A tanszak tanárai

Jelentkezési lap